swordsexpress

Bár nagyon fáj a fejem, és még nem gyógyultam meg teljesen,tekintve, hogy a múlt héten beteg voltam, most inkább gyorsan ágyba kellene bújnom, de egy olyan dologgal szembesültem a konyhában, amit muszáj (ugye pontos j?) vagyok megosztani veletek, mert hétvégére tutira elfelejtem. Szóval godnoltam, bekapok egy májkrémes kenyeret, és közben kezembe akadt egy katalógus, olyasmi mint otthon a TV shopos. Hát vannak benne hajmeresztő dolgok. Rögtön a  címlapon található a pirítós-táska, ami úgy mőködik, hogy az ember a pirítóst, vagy akár melegszendvicset belerakja egy kis műanyag zacsiba, és azzal együtt teszi be a pirítós sütőbe. Csak azt nem tudom, mekkora nyílás kell hozzá, mert  a miénkbe az a szelet kenyér is alig fér bele. Állítólag azért tök szuper, mert nem morzsál a kenyér, és még mosogatógépben is mosható. A másik kedvencem az önfűző tű. Ott ahol a tű foka van, van egy kis vágás, így azon keresztül lehet becsúsztatni a tényleges lyukba a cérnát. Csak azt nem tudom, hogy ez visszafelé nem működik? De ami a pálmát viszi, az a DIY will kit. Hogy mi ez? Szabad fordításban Csináld magad végrendelet egységcsomag. Bizony. A hírdetés szövege a következő:Spóroljon pénzt mialatt biztosítja, hogy a hagyatékai azokhoz kerülnek akiket ön kiválaszt ezzel a végrendelet csomaggal. Tartalmaz egy könnyen követhető útmutatót és minta végrendeleteket is! minden családi állapotú ember számára. Na ez mit tud? Kicsit szerintem morbid. De ajvé, csak Angliában és Wales-ben legális. A másik kedvencem egy műanyag darab, amit ha ráhúzunk a gyűrűnkre, ami nagy az ujjunkra, akkor megakadályozza azt a lecsúszástól. Eszméletelen! Ezeknél nem divat bevetetni az ékszerekből? Ja, és ezt a darabokra vágott és oldalán felhasított átlátszó szívószálat potom 5.39-ért meg is kapjuk. Találtam még egy kisrádióra emlékeztető szerkezetet ami abban segít, hogy ha belerakod a kádba és vizet engedsz elkezd sípolni, amikor eléri a víz azt a magasságot ahova ezt elhelyezted, így nem fog túlfolyni. Nem tudom, nekem még sosem csurgott túl. Lehet, mert ha fürdeni akarok, előbb-utóbb megjelenek a kád mellett? Hú, és most találtam meg a legfontosabbat. Banánhordozó! Banán alakú műanyag tárolódoboz, hogy ha magaddal viszed a banánt, ne nyomódjon össze a táskádban. Igaz, ha előkapod, lehet többen valami egész másra fognak asszociálni.:)Még valami! Tedd élővé a fádat! Fából készült szemek, orr ás száj kapható, amit rá tudsz erősíteni a kertedben álló fára, hogy jól nézzen ki. Na jó, ez végülis elég aranyos, és a szájába tudsz rakni madáreledelt.
Hát ennyi volt a hülyeségek kicsiny boltja. Vannak dolgok, amit látni kell, különben nem hiszem el.

Ja, még valami. Valami sokkal fontosabb. Említettem, hogy pályázgatok itt is, otthon is állásokra, mert hát a bolti eladóságot nem nekem találták ki. Ma ebédidőben felhívtak egy cégtől. Meg voltam győződve róla, hogy helyi munka, mert a kinti telefonon hívtak, a srác egyből angolul kezdett, majd átváltott spanyolra, utána pedig közölte, hogy ő nem beszél németül, úgyhogy kapcsolja egy munkatársát. A hölgy nagyon kedves volt, egyből németül csevegtünk. Közölte, majd hívnak a következő forduló miatt. Csak akkor jöttem rá, hogy ez egy otthoni állás, amikor lecsekkoltam a cégnevet a neten. Hát remélem eze k után tényleg behívnak egy következő fordulóra. Szorítsatok!

Ismét jelentkezik heti hírmondónk. Nézzük az elmúlt hét "hatalmas" eseményeit!

Vasárnap kiolvastam a Harry Potter hetedik kötetét is! A közel 600 oldalas opuszt 3 nap alatt ledaráltam. Egyszerűen letehetetlennek bizonyult. Nagyon izgalmas. Tudom, most sokan fújolnak, de szerintem ők azok, akik csak a film verziót látták, és tény, hogy az összehasonlíthatatlan a könyvvel, akárcsak az Egri csillagok esetében. Szóval bátran ajánlom minden korosztálynak. A filmet nem annyira. Tegnap megnéztük a negyedik részt, és hát ha csak azt láttam volna, valószínűleg a történet felét nem érteném. Miért pont a leglényegesebb momentumokat hagyják ki? Sanyi még mindig olvassa, és folyamatosan kérdezget, h mi fog még történni. Nem tudom, minek olvassa akkor. Végülis elmondhatom az egészet.

Hétfőn megérkezett az olaj. Stephen rendelte meg, és kiszállították nekünk, majd később kell fizetni. Szóval azóta kicsit melegebb van. Ja, és visszatértek a franciák is, az éjszaka közepén, ajtócsapódások és lábdobogás közepette, amire persze csak én ébredtem fel, Sanyi mellett továbbra is ágyút lehet sütögetni.

Kedden történt a legnagyobb szenzáció. Heikó (a bunkó német) kiköltözött!!!!!!!! Próbálta mindezt a legnagyobb titokban véghezvinni, de Sanyi hazajött ebédelni, és így lebukott. Hát, nem hullattunk krokodilkönnyeket miatta.

Szerdán itt járt egy olasz srác, aki ki akarta venni a franciák szobáját, mint később kiderült, ez meg is történt. Közben kiderült, hogy az ehavi villanyszámla 300 euro, tekintve, h olaj híján mindenki beszerzett egy radiátort, sőt, Heiko folyamatosan azzal fűtött, szóval a tulaj agya kicsit ledobta a szíjat. Mondta, h most már van olaj, úgyhogy lehetőleg azzal fűtsünk, és majd még veszünk. Ám legyen! További változás, h ezentúl 530 eur/ szoba a lakbér, de ez tartalmazza a számlákat is. És alá akar íratni mindenkivel egy szerződést, h legalább 3 hónapig maradunk. Hát, lassan itt az ideje, h közöljük vele, h mi febr. 28.-án fájdalmas búcsút veszünk tőle.

Csütörtökön hajnalban kiköltöztek franciáék. Itt hagytak két biciklit, kapát és gereblyét, amivel a kertet gondozták, illetve több tucat konzervet. Ezzel jól jártunk. Én még eltulajdonítottam  szobájukból a függönyt, tekintve, hogy a miénkben eddig nem volt. Azóta tök barátságos kicsiny szobánk van. Mindenféle vadvirágok nőnek az ablakon. Bemerészkedtünk Heiko szobájába is. Na, azt nem kellett volna. Az a szag! És az a kosz meg rumli! El nem tudjuk képzelni, hogy tudott valaki így élni. Az egész szoba tele volt papírokkal, cigicsikkel, üres sörös dobozzal, piás üvegekkel, minden felborítgatva, undorító. És szegény Stephen nem tudta, h kiköltözött, én szóltam neki, mikor hiába kopogtatott az ajtón. Szegény, belépett, és elakadt a szava. Csak állt és lilult a feje, és inkább nem szólalt meg pár percig. Aztán két mondat hangzott el: "Úgyis megtalálom." és "Nem is baj, h elment." Mindeközben a franciák szobájába beköltözött az olasz srác. Tipikius olasz, tipikus olasz akcentussal, nagyon lelkesnek tűnik. Itt dolgozik a Hertzben, könyvelő a változatosság kedvéért.

A tegnapi és a mai nap folyamán pedig Thomas (a kedves német) is kiköltözik. Új barátnője van, amire nagyon büszke :), és összeköltöznek. Azért néha látszik rajta, h nem annyira biztos a dolgában. De hát ha a csajnak lakótárs kell..... Nagyon jó helyre költözik, a város szívébe. Irígylem kicsit. Azért tegnap még segített összehozni egy német önéletrajzot, meg megadta a számát, ha találkozni szeretnénk vele.

Szóval az elmúlt hét a népvándorlás ideje volt. Most már mi számítunk őslakosoknak. Itt van még az olasz, aki egyébként a Marco névre hallgat, meg a lengyel pár. Furcsa. Valahogy így már nem az igazi. Már egyészen megszoktuk őket. Persze, a lengyelekkel sincs semmi baj, eltekintve attól, h a Greg folyamatosan röhög valamin az alattam lévő szobában, és felhallatszik. Egy idő után eléggé idegesítő tud lenni. De hát ez legyen a legnagyobb probléma!

Ezúton is Boldog Új Esztendőt mindenkinek!

Sajnos, már vissza kellett térnünk, nincs mese, a karácsony elszáll és kezdődnek elölről a dolgos hétköznapok. Igen nagy sokkot jelentett ez nekünk is, de hát ez van. Sanyi két dologban reménykedett. Az egyik, hogy az a hét nap az végtelenített lesz. A másik, hogy időközben Swords odatelepül Mályi környékére, és akkor lehetünk bejárósok is. :) Sajnos egyik sem jött össze. Még január 1.-jén vissza kellett jönnünk, tekintve, hogy későbbi időpontra jegyet kapni mission impossible volt, hacsak nem akartuk eddigi összes megspórolt pénzünket repjegyre költeni.  Végülis másodikára sikerült ideérni, szóval ennyit a Ryanairről. Egyébként itt viszonylag jó idő fogadott minket, se eső, se hó, se szél, és kb 5 fok volt. Most is olyan 8 fok körül lehet. Szóval végülis még örültünk is egy kicsit, hogy visszajöttünk, és nem otthon vagyunk a repkedő mínuszokban, de az öröm addig tartott, míg be nem léptünk kicsiny szobánkba, amit innentől kezdve át kellene keresztelni jégveremnek. Kiderült, hogy valamikor a két ünnep között elfogyott a fűtőolaj, azóta senki nem rendelt újabb adagot, szóval a szobánkban uralkodó 10fok teljesen jónak számított. Ezen még Sanyi is annyira felhúzta magát, hogy közölte, akkor ma veszünk egy 60 eurós olajradiátort, és mindenki elmehet ahova gondoljuk. Aztán kiderült, hogy a lengyel srác már intézkedett, ja mert van két új lakó, egy lengyel pár személyében, és hogy elvileg szobánként 60 euoért lesz megint olaj. Ezzel csak az a gáz, hogy franciáék 8.-án hazaköltöznek, tehát nyílván nem fognak beszállni, Thomas barátunk szerelmes lett, és az ügy annyira jól halad, hogy jövő héttől beköltözik a barátnőjéhez Dublinba, szóval őt is ki lehet hagyni, Heikó fizetési stílusáról meg már eddig se mondtunk túl jót. Szóval ma ráébresztettük a Greget ( a lengyel srácot), hogy ez annyira nem fog menni. De mondta, hogy ő az olaj rendelését ráhagyja a tulajra, és majd az összeszedi a pénzt. Szóval akkor majd lesz valami. Addig is kölcsön vettük a ház saját olajradiátorát, amit most épp senki nem használ, meg vettünk egy fűthető takarót, talán így kibírjuk a hétvégét. Jelenleg bent ülök Sanyi munkahelyén, mert inkább bejött dolgozni, mivel itt melegebb van, és behozott engem is, hogy ne fagyoskodjak. Hétfőtől meg nekem is kezdődik a mókuskerék, szóval nem lesz időm fázni.

Az otthon töltött napok mindkettőnk számára felejthetetlenek. Külön köszönet a kajapartin megjelenteknek, azaz Adrinak, Ágotának, Bálintnak, Gábornak, Katinak és Zsuzsinak, így abc sorrendben. Remélem, ti legalább olyan jól éreztétek magatokat, mint mi.

Újabb jó hír, hogy elvileg 56 nap, és otthon vagyunk. Hacsak nem ajánlanak itt fel mindkettőnknek valami kihagyhatatlan állást, de erre eddig még nem nagyon látunk esélyt. Én már most munkát keresek, egyszerre itt, otthon, és Spanyolországban, szóval ha otthon kapok hamarabb valamit, rám már 56 napot sem kell várni.:)

Hát ez van. Mindenkinek jó pihenést még a hétvégére, aztán hajrá 2009-ben is!

Néhány a 8 millióból

Eleinte a köd állt nyerésre ...

Ennyire volt hideg a Wicklow hágón

és most én is fáztam kicsit ...

Linda itt már boldogan kukucskál ki a konyhából

A gleccser mélyén

Végre találtunk valakit, aki lefényképez minket :)

Az apátság néhány épülete

Linda kinézte a karácsonyfának valót

Itt pedig már a dublini karácsonyfa látható, ami miatt két hete az egész város közlekedése lebénult ...

A Dublint átszelő folyó, a Liffey esti fényeiben

Kedves rokonok, barátok, ismerősök és azon imeretlenek, akik olvassátok a blogot, de fogalmatok sincs kik vagyunk, és mi sem tudunk rólatok. VISSZATÉRTÜNK! Többen jeleztétek, hogy újabban nagyon hallgatunk, és ebben teljesen igazatok volt. Ennek egyetlen oka, hogy életünk annyira egyhangú mostanában, hogy semmi említésre méltó nem történt, és a semmire felesleges pazarolni az időt.
Viszont tegnap végre újra kirándultunk! Erre eddig azért sem volt lehetőség, mert minden szombaton dolgoznom kellett, és szolidaritásból Sanyi is bement tenni-venni a céghez. De most végre szabad voltam, úgyhogy úgy döntöttünk, kicsit utazgatunk. Korábban beszámoltam már a városnéző körutunkról, amit az ún. Hop on Hop off buszokon tettünk meg, és mivel nagyon elégedettek voltunk a szolgáltatással, ismét ugyanazt a céget választottuk, és beneveztünk egy Wicklow túrára. A Wicklow egy hegy Dublin mellett, ahol állítólag olykor még a hó is megmarad. Szóval ezt választottuk, méghozzá azon egyszerű okból kifolyólag, mert minden más nagyon messze lett volna, és csak vonattal lehetett volna eljutni oda, ami már csak azért is fárasztó, mert reggel 7kor indulnak a vonatok. Ez azzal járt volna, hogy nekünk legkésőbb(!) fél 6kor el kellett volna indulni itthonról, és mivel köztudottan mindketten a hétalvó kategóriába tartozunk, ezért beértük a 10 órakor induló kis túrával is. Természetesen sikerült egy órával indulás előtt beérnünk a városban, mert a 43as autóbusz, amelynek rosszabb napokon 80-90 percbe telik bejutni a városba, tegnap fél óra alatt bent volt. Nem baj, így legalább jutott időnk forró csokit inni. Ha eljuttok egyszer Dublinba, figyelmetekbe ajánlom a Butler's Chocolate nevű édességboltot, ahol mennyeien finom csokikat lehet inni. A fehér forró csoki pedig egyszerűen leírhatatlanul finom. Hát ezt próbáltuk ki tegnap. Londonban nagy Starbucks Coffee rajongó voltam, ezt itt felváltja a Butler's Chocolate.  A város több pontján van, nem adok meg pontos címet.
Szóval tíz órakor irndultunk. A névsor olvasó bácsi megkérdezte tőlem, hogy az én vezeték nevem miért nem Vasi, mire közöltem, hogy mert egyelőre Sanyi még nem a férjem. Közölte, hogy így már világos. :)
A csoport összesen 20 főből állt, nagy részük amerikai turista volt. Az idegenvezetőnk kissé langyinak tűnt, de igazán értette a dolgát. Krititkus szemmel figyeltem, hiszen pályatárs, de profi volt. Rengeteg új információval gazdagodtunk Írország történelmére és kultúrájára vonatkozólag, valaminnt rengeteg viccet mesélt. Utunk során megtudtuk, hogy a rómaiak soha nem jutottak el  Írországba, ellenben elnevezték Hibernia-nak, ami azt jelenti, hogy az örök tél országa. Valamit tudhattak! Kiderült, hogy a György korabeli házaknak, amelyek 4 szintesek voltak, azért egyre kisebbek felfelé az ablakai, mert így nagyobbnak tűnt az épület, és ezzel is a királyok nagyságát akarták szimbolizálni.György korának a 18. századot nevezik, mert akkor zsinórban négy György király uralkodott. A legalsó szinten laktak a cselédek, akiknek egy napja reggel 5kor kezdődött, méghozzá vízhordással, és ezt a vizet használták egész nap, mindenhez. Nem voltak túl igényesek. A férfiak reggel felkeltek és kirázták a parókájukból a tetveket, míg a nők felkenték magukra a sminkjüket. Az előző napi sminkre! A smink általában zsír alapú volt, ezért nem volt nagyon tanácsos közel ülniük a tűzhöz, mert egyszerűen leolvadt az arcuk. Ja, és az évi! kétszeri fürdés teljesen normálisnak számított. Persze azidőtájt ez teljesen normális volt Európa szerte, csak nem tudtam, hogy itt is így volt. Ezeket a házakat ma egyébként lehetetlenség megfizetni, nagy részük irodákkal van tele, de állítólag egyet mostanában eladtak 2.7 millió euroért. Ez 250 Ft-os árfolyamon számolva 675 millió forintnak felel meg. Beszámolt arról is, hogy Dublinban jelenleg 1.4 millió ember él, ebből 1 millió ír, 120 ezer angol, és 90! ezer lengyel. A maradékot alkotja az összes többi nemzet. A lengyelek az elmúlt négy évben érkeztek. Azért ez nem semmi. Egyébként az Ír Köztársaságban 4 millióan, míg Észak-Írországban 1 millióan élnek, viszont az 5 millió emberre 8 millió birka jut. Tegnap  volt is szerencsénk látni néhányat. Ezen kívül megtudtuk még, hogy Írországban csak 1995 óta engedélyezett a válás, és most is 4 év különélésnek kell megelőznie a bírósági procedúrát.
Utunk során eljutottunk a Wicklow-szoroshoz. Itt két perc fényképezési szünetet kaptunk, ami röhejesen kevésnek tűnt, de pár pillanat múlva minden világos lett számunkra. A metsző szélben csontig hatolt a hideg, mire visszaszáltunk a buszba elfagyott az orrunk és az ujjaink. Innen lecsorogtunk Glendaloughba, ahol egy a tizedik századból itt maradt monostor maradványait tekintettük meg. A monostort egyébként még a hatodik században alapították, de azokból az időkből már nem maradt meg semmi. Azonban a 10. századból itt maradt egy 33 méter magas kör alakú torony, a templom maradványa, valamint a St. Kevin's Kitchen, ami nevével ellentétben nem konyha, hanem egy kis kápolna. Az egész egy mesés, gleccserek által kialakított völgyben található, két tó mellett, az egyikhez el is sétáltunk. A kőtoronyról megtudtuk, hogy a korábbi feltételezésekkel ellentétben - miszerint azért volt a föld felett 3 méterrel a bejárata, mert így jobban védhető volt a vikingek és más barbár népek ellen - kiderült, hogy azért rakták olyan magasra az ajtót, mert az egész toronynak csak egy méteres alapja van, és így jobb egyensúlyt biztosítottak. Egyébként maga a hely lenyűgözően szép volt, és a levegő olyan friss, hogy szinte harapni lehetett. Nem is nagyon volt kedvünk visszaszállni  a buszra. Innen átgurultunk Avocába. Na ez volt a túra azon része, ami akár ki is maradhatott volna. Itt elvileg egy szövőüzemet látogattunk meg, ahol a mai napig kézzel szőnek, de egy bácsin kívül senki nem dolgozott, viszont található itt egy vendéglő meg egy shop, ahol mindent meg lehet venni, persze méreg drágán. Szóval a sofőr és az idegenvezető megebédeltek, mi turisták meg ácsorogtunk. Másfél órán át. Na sebaj, már a túra első fele is megérte az árát. Visszafelé Enyát, Lord of the Dance-t és egyéb kelta és ír zenéket hallgattunk.
Hát ennyi a beszámoló, a képeket majd Sanyi mellékeli, mert az az ő asztala, csak jelenleg a vasárnap délutáni szunyókáját tölti.
Még egy hír a végére. Egy hónap múlva ilyenkor már hazafelé tartunk.JUPPPPÍÍÍÍÍÍÍÍ! Pussz!

A tegnapi nap tök jól telt. Sétálgattunk Lindával a tengerparton, és végre sikerült arra a részre is átkeverednünk, ahol a helyiek - mint utóbb kierült - az egyik legbájosabb vasárnap délutáni hobbiuknak hódolnak: kiautókáznak / bicikliznek / sétálgatnak a tengerpart ezen részére (amit majd most képekkel is igyekszek illusztrálni), és a vizimadarakat etetik, ők meg egészen közel jönnek hozzád, néha úgy kell elhessegetni őket az egyébként országútnak titulált betonról. A Nap a délutáni órákban pont ide süt, és valami elképesztő látvány élőben. Azt már sokszor megfigyeltem egyébként, hogy mindig akkor járunk valami szép természeti jelenség (naplemente, szivárvány / hattyúinvázió :) ) közelében, amikor a fényképezőm otthon marad :((. Linda rendszerint meg is kérdi indulás előtt, hogy nem hozom-e, nehogy valami szépet lássunk, de  mindig meggyőzöm, hogy ááá, most csak ide megyünk a közelbe ... Mellesleg most épp Rubik kocka lázban égünk, főleg Linda :) Tegnap még éjjel is felkelt, mert eszébe jutott, hogy hogy lehetne még kettőt tekerni rajta, hogy közelebb jusson a megoldáshoz. Csodálom ilyenkor, olyan átéléssel gondolkozik, taktikázik a kis kockával a kezében, mint egy gyerek :)

Na, de jöjjön pár kép most mindenféle kommentár nélkül:

Ez azt hiszem a legmegfelelőbb cím, mivel rengeteg minden jár az agyamban, amit most szeretnék kiírni magamból. Nem feltétlenül lesznek viccesek, sőt inkább szomorkásak, úgyhogy ha nincs ehhez kedvetek, ugorjátok át ezt a bejegyzést.

Eljött ez a halottak napja is, el is múlt már. Ilyenkor mindig egy kicsit lelassul az élet otthon. Kisétálunk a temetőbe, és meggyújtjuk a gyertyákat. Én, Hál' Istennek, még csak kevés embert vesztettem el közvetlen családomból, mármint akikhez személyes érzelmek is fűződnek. De az azért mindig felbőszít, amikor a szomszédos sírhoz kilátogató család legifjabb tagja már majdnem ráül a mi sírunkra, mert unja már az egészet, és persze senki nem szól rá, mert olyan jó megvitatni, mi is történt az elmúlt egy évben. Mindig elszomorít, hogy az emberek mennyire nem tisztelik egymás érzelmeit. Na, erről idén lemaradtam. Itt, mint ahogy azt Sanyi bejegyzéséből is láthattátok, teljesen másként ünnepelik ezt a napot. Úgyhogy itt attól kaptunk frászt, hogy már hetek óta mindenhol a Happy Halloween!, azaz boldog halottak napját feliratot olvashattuk. Persze, nem hibáztatom őket érte. Náluk ez teljesen másról szól. Valaha, a kelta hagyományok szerint, ez volt az óév utolsó napja, és novemberben kezdődött az új év, és persze a gonoszokat el kellett űzni valahogy. De azért ez nekem nagyon idegen volt. Egész nap "sikoly"-nak öltözött kisgyerekek szaladgáltak városszerte, ami egyszerre volt mulatságos és groteszk. És este rengeteg álarcosbált tartottak tűzijátékokkal megspékelve. Szóval itt nem volt meg az a csend és béke, ami otthon jellemző. És ez nagyon hiányzott. Így elhatároztam, hogy templomba megyek. Most sejtem, hogy többen félrenyelték a kakaójukat, tekintve, hogy én a konfirmációm óta csak esküvők alkalmával jártam templomban, meg tavaly nyáron Rómában, mert ott kihagyhatatlanok. De úgy éreztem, mennem kell, gyertyát kell gyújtanom a halottaimért. Különös élmény volt. Otthon mindig hosszú, fennkölt, és leginkább unalmas misékkel találkoztam, itt meg az volt az érzésem, hogy a pap várja leginkább, hogy vége legyen. Egyetlen ének volt, a végén, az egészet végighadarta. Teljesen meglepett. De a végén meggyújthattam a gyertyámat, elmormolhattam saját kis imámat, megnyugodott a lelkem. A mai napon új halottal bővült a listám, sajnos. Elhunyt Morzsi, a család eddigi egyetlen kutyája, aki még 13 éves koromban került a családhoz, és már akkor sem pindurka volt, hanem épp átmenetet képezett kölyök és felnőtt között. Terápiás jelleggel jött, mivel én rettegek a kutyáktól, és Papikám úgy gondolta, hogy talán majd így változik a helyzet. Hát, Morzsától nem is féltem.:) Mosolygós, okos szemű kutyus volt, aki alig várta, hogy megsimogassák, és az állatorvoson kívül senkit nem bántott.:) Nyugodjon békében! Élt 15 évet, ami kutyáknál 105! Ezentúl fentről vigyázz a kis házra!

Végezetül, mielőtt még mindenki könnyekben tör ki, jöjjön egy vicc, amit a templomban hallottam, a pap! mondta:
Rose és Barbara fiatal koruktól ismerik egymást, mindig együtt járnak teniszezni, a legjöbb barátnők. Ahogy egyre idősödnek, egyre kevesebbet járnak teniszezni, már csak a tv-t nézik, és az ott látottakat vitatják meg. Egy nap Rose nagyon megbetegszik, haldoklik. Barbara meglátogatja, és azt kérdezi tőle: "Gondolod, hogy a mennyországban is van teniszpálya?" "Nem tudom"- feleli Rose- "de ha lehetőségem lesz rá visszajövök, és elmondom neked." Aznap este meghal Rose. Amikor Barbara lefekszik, nagy világosságot lát az ágya végébn, és ott áll Rose. "Eljöttem, ahogy ígértem. Két hírem van a számodra, egy jó és egy rossz, melyikkel kezdjem?" "A jóval" - feleli Barbara.  "Van idefent teniszpálya, minden barátunk itt van, mindig teniszezünk, állandóan nyár van, és mind fiatalok vagyunk." "Hát ez csodás"- örvendezik Barbara - "és mi a rossz hír?" " Hogy jövő kedden neked is van itt egy meccsed."

Ma nagy nap van itt Írországban, ma van a Halloween, tudjátok, ez a töklámpás, ijeztgetős, csokigyűjtős baromság, amikor mennek a kölkök, becsöbgetnek minden házba, és csokit curot kéregetnek ,vagy különben jól megijesztenek. És a sok nép meg várja a gyerekeket, mint minálunk a locsolókat édességgel, feldíszített lakással, stb. Már egy hónappal ezelőtt új boltok kezdtek kinőni gomba módjára a földből, melyek kizárólag szupermen, csontváz, és sikoly jelmezeketet és különböző egzotikusan ronda maskarákat árultak, valamint az összes szupermárket és pénzszivattyús bevásárlóközpont hálovén jelmezbe öltözött. De komolyan, még a fűszerboltban is szellemek, meg boszorkányok voltak alálógatva. Szóval ők tök kömolyan veszik ezt az egész "ünnepet".

Ma este meg itt van még ez a bonfire is. Ezt meg úgy kell elképzelni, hogy a gyerekek már vagy egy hete az összes boltból, meg raktáráruházból hordták össze a lomokat, szemete főként fa raklapokat, meg otthonról a kiszuperált kanapékat, matracokat, ajtókat, ablakokat stb.  Egés délután túrják a lomokat, és estére raktak belőle egy gigászi nagy mágiát. Most jön az a rész, hogy az ősi hiedelem szerint itt égetik el a gonoszt, meg blablabla ... A nagy francokat, begyújtják ezt a farakást, és kicsik nagyok, idősek fiatalok szépen egymást karolva jól berúgnak és petárdáznak. Szóval így kicsit leegyszerűsítve, nem más ez az egész Halloween, mint egy ünnepi keretek közé szorított lerészegedéssel egybekötött lomtalanítás :)

Igen, ahogy Sanyi is írta, beköszöntött az esős évszak. Konkrétan tegnap havas eső esett. Isteni volt. Még jó, hogy a boltból néztem, így nem érintett annyira mélyen, de amikor egy srác egy szál pólóban ugrott be a boltba, elgondolkodtam, vajon melyikünknek ment el az esze. Az éjszakák pedig azért egyre hidegebbek, mert nincs a házban fűtés. Már múlt pénteken is fáztam este, panaszkodtam is a Sanyi anyukájának, de azt hittem, a mi hibánk. Közben meg kiderült, hogy elfogyott a fűtőolaj, ami még tavaly télről maradt, nincs tartalék, és a lakótársaink úgy döntöttek ezen fognak spórolni. Mert hogy tavaly télen hat hetente jöttek újratölteni, és hat hetente fejenként 75 euróba került, és hogy nagyon meleg volt a házban, és ilyenek. Mondtam, hogy akkor állítsuk be a fűtést, hogy ne legyen olyan meleg, hogy sortban meg pólóban lehessen csak elviselni, de állítólag nem lehet. Meg persze a két német közölte, hogy nekik elég ha este egy fél órára bekapcsolják a hősugárzót, ők nem fáznak, meg fel kell ötlözni. Persze, csak nem mindegy mennyire. Mert amikor három réteg ruhában fázol az már nem normális. Na mindegy. Dilis északi népség. Próbálom elérni a tulajt telefonon, de nem veszi fel. Pedig itt valamit tenni kell. Vagy akkor egész éjjel menni fog a hősugárzó, aztán fizetjük az áramot. Ennyi hülyét! Már most full ideges vagyok.

Sanyika részéről eléggé pimasz volt a kérés, hogy mindenki küldjön neki egy képeslapot, de hát ez ő.:)

Én is ezúton szeretném megköszönni Sanyi kicsiny családjának a látogatást, nagyon örültünk nekik, meg a sok finomságnak amit hoztak. Hihetetlen, hogy egy dióstészta, vagy egy pick szalámis vajas kenyér mennyire finom tud lenni. Ezt csak akkor lehet megérteni, ha nem otthon vagy. Már csak 54et kett aludni, és otthon, az én kicsiny lakásomban hajtom álomra a fejem. Jaj, de jó lesz.:) És ott még fűtés is van! Remélem.:)

Végezetül ez én vagyok lefekvés előtt lábamon a szivárványszínű bojhos alvószokniban, és polárpizsiben :))))

Először is meg szeretném köszönni Anyukám és Apukám na meg Tetyónak természetesen, hogy ellátogattatok errefelé a hosszú hétvégén. Nagyon örültem Mindannyiótoknak - nem csak azért, mert hoztatok 5 csomag túrórudit /bár megjegyzem, nagyon örültünk neki/ - hanem mert jó volt már látni titeket.

Többen hiányolták, hogy nem írunk blogot mostanában. Sajna azért, mert vagy nem történik semmi, vagy túl későn érünk haza a munkából :( Azért érdekelne, hogy hányan olvassák a blogot. Kérek mindenkit ezennel ünnepélyesen és nyelvtanilag helyes mondatszerkezetben :D, hogy a nevét írja már oda egy kommentben. Nem kell hozzá regisztrálni, nem kell félni :)

Amint az a címből is kitűnik, beköszöntött az esős évszak. Kb ez ki is meríti itt a tél fogalmát. Nem mintha egyébként nem esne az eső, de most többet, és kevesebbet süt a Nap. MA, mikor visszamentem az ebédszünetből, láttam, hogy a céges parkolóban áll egy Astron Martin meg egy Bentley. Erről a autómárkáról azt kell tudni, hogy fejenként olyan 70-80 millió magyar pénzbe kerülnek. Eléggé irigyeltem is akkor a tulajokat, viszont pár órával később, amikor a derült égből elekezdtek öklömnyi jégdarabokból megkomponált jégeső aláhullni az Égből, már inkább örültem, hogy  nem áll kint autóm a parkolóban ...

Még 3-at kell aludnom, és jön a 25. szülinapom. November 2, vasárnap. :) Igazából sokszor elképzeltem már milyen lesz, de arra végképp nem gondoltam, hogy majd 2000 kilométerre a szülői háztól, csupa idegenek közt töltöm majd el ezt a napot. Nah, nem akarom igazán borúsnak beállítani a képet, hiszen itt lesz Linda, és ennek végtelenül örülök :)
Viszont!! Ezért kérnék szépen mindenkitől, aki teheti, és olvassa ezt a blogot, szánjon rám 100 forintot, és küldjön egy képeslapot, hogy örüljek neki :)
Sandor Vasi, Benchmark Fleet Services Ltd. Swords Business Park, Swords, Co. Dublin, Ireland.
Ezzel igazán meg tudnátok örvendeztetni. Előre is köszi ;) Most megyek, fellőtték a pizsit, jó lenne alá állni, hogy rám essen, mert amúgy kezdenek hidegek lenni itt az éjjszakák . . .

Gabo vegre megtalalta nekem a filmet, amit annyira kerestem. A cime patatanya. Nem rohogni, max a film alatt, ha megnezitek, mert nagyon jo :)))

"Egy farm gazdája hajlamos azt hinni, hogy ő az úr az állatok felett, de nagyon téved. Ugyanis amint látótávolságon kívül kerül, az őrszemnek kiállított birka azonnal elkurjantja magát, hogy "Tiszta a levegő!", és az állatok két lábra ugranak, sétálnak, fecsegnek, tévéznek és tréfákat eszelnek ki.
Otis, a fiatal bika számára ez utóbbi a legfontosabb. Legjobb barátai - Pip, az egér, Freddy, a menyét, Peck, a kakas és Pig, a malac - a világ legnagyobb cselszövői, akik mindig benne vannak egy kis szórakozásban. Otis kicsit olyan, mint egy nagyra nőtt borjú, és nagyon jól érzi magát velük.
Otis apja, Ben azt a feladatot vállalta magára, hogy megvédi a farm állatait közös ellenségeiktől, a sakáloktól. Komolyan veszi a munkáját és azt szeretné, ha Otis végre felnőne és megtanulná, mi a felelősség.
Ben bánatára fia egészen máshogy viselkedik, mint amit elvárna tőle. Amint a gazda kiteszi a lábát az istállóból, kezdetét veszi a buli. És ezen az estén még egy csinos, új tehén is jelen van, Daisy - Otisnak azonnal megtetszik, és Daisyt is vonzza Otis laza személyisége.
Ez nem Ben világa. Ő inkább odakinn a kerítésnél őrködik és védi a farmot a sakáloktól. Amikor Otis azt mondja neki, ez a munka "nem neki való", Ben így felel: "Otis, egy erős bika kiáll önmagáért, egy még erősebb pedig kiáll másokért".
Végül eljön az idő, amikor Ben már nem tudja vezetni az állatokat. Otis megpróbál rendet tartani, de nem találja a helyét a vezető szerepében. Ben irányítása nélkül kitör a káosz, és a farm gazdája kezdi megsejteni az állatok titkát... ami pedig még ennél is rosszabb, az alattomos sakálok kezdik azt hinni, most már övék lehet a farm."

Merthogy kezdhetném úgy is a blogot, hogy "Ma bejött egy kövér nő a boltba...", de nem, és ráadásul én nem is cipőárus vagyok. DE! Ma bejött Ronan Keating a boltba!!! Ki a fene az a Ronan Keating? - kérdezik most sokan. Hát, ő a Boyzone nevezetű egykori ír fiúzenekar frontembere, aki amúgy az egyik kedvenc szerelmes számomat énekli, a címe: When you say nothing at all. Amúgy a boyzone megint össze fog állni, vagy már össze is állt, szóval fogunk még róla hallani. Szóval ma bejött, és hát..... A feleségével és a két gyermekével jött. A felesége modell volt, és van egy 3 év körüli kislánya meg egy 10 éves fia. A kisfiúnak béreltek öltönyt. A csóka  alacsonyabb mint én, lötyög benne kb 65 kilo, vállig érő haja van, és csapnivaló feneke. Mármint, hogy olyan rossz. Konkrétan nincs is. Szóval nem egy nagy szám. Ha az utcán jött volna szembe, elmegyek mellette. Amúgy itt laknak a szomszéd városban, Malahideban. De amúgy normálisak voltak, látszott rajtuk, hogy nincsenek elszállva maguktól, teljesen hétköznapi módon voltak felöltözve, sőt a csaj úgy, mint amikor nekem nincs kedvem szombaton normálisan felöltözni, aztán felveszem a melegítőnadrágomat, meg a téli pufi dzsekimet meg egy edzőcsukát. Szóval semmi faxni. Mondjuk a csaj is az a tipikus modell volt, akin a festék nagyon jól mutat, de ha leszeded róla akár még csúnyának is tűnik. De nagyon kedvesek voltak, meg a gyerekek is tök jól viselkedtek, ami itt egyáltalán nem jellemző. Közben bejött egy násznép is ruhapróbára, aztán ott is ment egyből a suskus, hogy "Te ez nem az a volt boyzone-os csóka?" Aztán ahogy jöttek, úgy el is mentek. Hát ez volt ma a nagy esemény. Még soha nem láttam "világsztárt", bár tudom, hogy nem nagy szám, mert ugyanolyan emberek mint mi, de azért mégis, sokan az életüket adnák egy ilyen pillanatért. Én meg még autogramot sem kértem. Lehet Steven Tyler-rel, vagy John Travoltával már más lett volna a helyzet.:) Ja, és itt egy kép Ronan Keatingről és feleségéről.

Legalabb fel eve probalok mar napfelkeltet fotozni, de nem jon ossze. Otthon azert nem, mert nem tudtam eleg koran felkelni, teszem azt hajnali 4-kor, es kimenni a Bukkbe. De ez sem igaz igy,m ert legalabb 3-4 kiserletet tetttem mar ra, de azokon a hajnalokon mindig zuhogott az eso ...

El kellett hat koltoznom Irorszagba, hogy elerheto kozelsegbe keruljek ez a projekt. A Nap ugyanis  8 ora 17 perckor bocsatja Swords fele elso eletado sugarait, amit ma sikerult megorokitenem, az egyik orszagut feletti hidrol. (Itt kell megjegyezzem, hogy az autosok feltunoen lelassitottak, mikor latokozelbe ertek)

Igen, sajnos már megint az van. Asszem, ez az a napszak amit a legjobban utálok, meg persze a hétfő reggelt. Ilyenkor tudod, hogy mindjárt kezdődik újra a mókuskerék, és nem mondhatsz nemet. Mondom ezt azok után, hogy két és fél hónapig nem dolgoztam, és csak az elmúlt hetet töltöttem folyamatos munkával. Hát pont ezért! Elszoktam tőle. Na de mesélek már róla egy kicsit, mert többen követelték, hogy írjam már meg, mit is csinálok. Bár ezt már korábban is felvázoltam. Elvileg heti 30 órára vagyok  felvéve, de az elmúlt héten negyvenet dolgoztam, tekintve, hogy új vagyok és még sokat kell tanulnom. Hát, az első nap meglehetősen uncsi volt, alig esett be valaki, de az összes többin nagy volt a nyüzsgés. Köszönhető ez annak, hogy itt most vannak a bálok a végzős középiskolásoknak, és itt nem vesznek öltönyt, hanem bérelnek! méghozzá szmokingot!, szépen mellénnyel, nyakkendővel, sőt CSOKORNYAKKENDŐVEL, ami szerintem nagyon gusztustalan. Kapnak hozzá inget, mandzsettagombot, és ha kell cipőt is. Röpke 150 euroért egy estére. És ha nem hozzák vissza másnap délig, akkor 20 euro a bünti.  Ja és a csajoknak vinniük kell csokikát meg virágot, ami még plusz 30 eurot rádob. Szóval anyuéknak fel kell ám kötni a gatyát, ha trendi gyereket akarnak. És akkor képzelhetitek, mi vár a lányos szülőkre!  Hajköltemények, műköröm, fullsmink, estélyi ruha, pipőke szóval nem hiszem, hogy 300 euro alatt megússzák szegények. Nagyon gáz, tisztára a Grease-ben éreztem magam.:) Ezen kívül, tekintve, hogy itt nincs szép, nyári, napsütéses idő negyven fokokkal, az emberek az év összes hónapjában, azoknak bármely napján házasodnak. Itt nem várnak szombatig, hogy mindenki ráérjen. Ha látni akarod őket életük legfontosabb napján, akkor vegyél ki szabit! Ez van. Ja, és hát az túl snassz, hogy csak úgy tartsunk egy szimpla lagzit valahol valamelyik étteremben, menjünk és béreljünk ki egy kastélyt, valahol a tengerparton. A rongyrázás megy ezerrel, közben meg némelyik úgy néz ki, mikor bejön felpróbálni az esküvői öltönyét/ szmokingját, mint egy koszos építőmunkás, és két értelmes mondatot nem tud kinyögni. Nem tudja, meddig kell érni a nadrágszárnak, mi az a mandzsettagomb és hogy kell nyakkendőt kötni. Némelyik meg is mondja, hogy rajta még sosem volt ilyen ruha. És akkor a csajokról még nem beszéltem. Akkora teheneket vesznek itt el, olyan házisárkány természettel, hogy mindig megörülök, nekem is van még esélyem.:) Ja, és hát persze nem csak a vőlegénynek bérelnek teljes menetfelszerelést, hanem az összes haverjának is. Szóval esetenként 4-10 szmokingot rendelnek, darabja olyan 150 euro, szóval ha itt nősülésre adja valaki a fejét, az egy életre eladósodik már a ruhabérlésnél. De hát ők ezt szeretik. Hogy én mit csinálok? Lemérem a derekukat, a lábuk hosszát (szigorúan a lábuk külső oldalán), adok rájuk kabátot, aztán ha minden jól áll, ezeket beviszem a számítógépbe, majd elveszem az előleget. Amikor jönnek érte, kiadom nekik a rucit, de szigorúan felpróbáltatjuk, hogy minden klappol-e, megjegyzem, még egyszer sem volt olyan, hogy a központból azt küldték volna pontosan, amit rendeltünk, szóval rendszerint kicserélünk néhány hozzávalót, aztán elvesszük a fennmaradó összeget, majd következő nap mikor visszahozzák a cuccot, leellenőrizzük, hogy minden rendben van-e a ruhával, mindent visszahoztak-e, mert kimondottan a középiskolásokra jellemző, hogy a nagy forgatagban elhagyják a zakót, aztán vagy anélkül hozzák vissza, vagy úgy gondolják, hogy csatolják apu egy felesleges zakóját, darab-darab, és az úgy jó. De sajna nem, és minden elhagyott zakó további 150 euroba kerül apuéknak. Evvan. Kb ebből áll egy nap. De amikor beáramlik egy komplett násznép az azért nem olyan egyszerű. Ja, ezek mellett telefonon is adunk felvilágosítást, szóval eléggé kiakadtam a második nap végére. És hogy hogy boldogulok az angollal? Hát....14 éve tanulok angolul, két éve van angol tanári diplomám, éltem Londonban, az elmúlt 6-7 évben napi szinten használtam a nyelvet, nem is a legalacsonyabb szinten, számos embert készítettem fel középfokú nyelvvizsgára, üzleti angolt is nyomattam, DE! még most is tudnak olyat mondani, úgy beszélni, hogy fogalmam sincs mit akarnak. Csak annyit, hogy az ing szó, ami angolul "shirt" ejtsd: sört, az itt sort. Először nem értettem, milyen rövidnadrágról beszélnek. Szóval én nem akarok megbántani senkit, de szeretném én látni, hogy azok az emberek, akik elvégeznek egy "100 óra alatt folyékonyan angolul" tanfolyamot, meg felkészülnek 6 hét alatt 0-ról középfokra, mit kezdenének itt magukkal.
A munkatársaim egyébként nagyon segítőkészek, csak néha elfelejtik, hogy nem helyi vagyok, és elkezdenek szlenget beszélni, akkor meg csak pislogok nagyokat. De tényleg kedvesek. A manager Margaret, egy harminc éves csaj, férjezett, de munkamániás, szóval nem tudom meddig tart a házasság. Aztán korban jövök én, majd Brian, a maga 20 évével. De ő van itt legrégebb óta, kb másfél éve, és nagyon profi, szóval tőle tényleg sokat lehet tanulni. Ezen kívül van még a Rory, egy kb 18 éves taknyos, és Jenny, aki szintén annyi lehet, és még tanul főiskolán. Ők ketten vannak hétvégén. Ennyi. A munkahely amúgy 7 perc séta tőlünk, és van egy 20 perces uzsi szünetem, meg egy egyórás ebéd. szóval olyankor hazajövök kahálni, és általában bevásárolni is van idő. De nagyon laza a főnök, szóval nem kell megkérdezni, hogy elmehetek-e pisilni. Hát, dióhéjban ennyi. Mondjuk elég nagy dió lehet benne!:) Na szép elkövetkezendő hetet mindenkinek!

Azért lett ez a címe, mert tegnap megnéztük a Kung-fu Panda című rajzfilmet, és ez így megmaradt nekem belőle. Annak ellenére, hogy a kezdetetktől cikiztem a filmet, nagyon tetszett, utólag el kell ismernem, az egyik legmókásabb animációs film, amit az utóbbi időben láttam. Vetekszik a Herkulessel és a Szinbáddal. Ja, ha valaki tudja, hogy mi a címe annak a rajzfilmnek, aminek az elején összehívják a teheneket gyűlésre és megszólal az egyiknek a telefonja motorola csengőhangon, az írja már meg, mert Sanyi egy hete ezen filózik, és engem is kérdezget, úgyhogy lassan már a hajam is kihullik. Köszi!

Na szóval. Eredetileg nem is akartam ma blogot írni, mert gondoltam, megvárom a pénteket, és majd akkor beszámolok az első munkával töltött hetemről, de ma találkoztunk egy igazi egyéniséggel, és Sanyi megkért rá, hogy írjak róla. Amint már korábban említettük, van egy nagyon érdekes lakótársunk, akinek nevetős kalózfej van a tarkójára tetoválva, a Hejkó. Tegnap beállított egy barátja, aki itt töltötte az éjszakát, és most mi is beszélgettünk vele egy kicsit. Nem semmi a fazon. A neve Tim, 40 éves, kanadai, trontói, és motorral járja a világot, valamint az utcán tart műsorokat, de nem is akármilyeneket! Az elején azt fogjátok hinni, hogy csak a szokásos mutatványos, de nézzétek végig, annál sokkal jobb. Amúgy a srác eredetileg műszaki informatikus, rohadt sokat keresett, meg minden, aztán jó dolgában elment az esze, és elment mutatványosnak. Állítólag egyszer lerobbant valahol amerikában ( így kisbetűvel), és hasonló mutatványosok segítettek neki, aztán ottmaradt kicsit, és rájött, hogy ezt akarja csinálni. Nem semmi. Nagyon egyedi pasi, de nem cserélnék vele. Bár látszik rajta, hogy maradéktalanul élvezi, amit csinál, de az is, hogy hiányzik neki a társaság. Van egy motorja egy utánfutóval amiben a kellékeit tartja, és ennyi. Na jó, meg nyert egyszer Londonban egy LCD TV-t, tök véletlenül. Az Galwayben van, és télen vissza szokott menni az usa-ba, Floridába, ahol szintén van motorja. Ezt csinálja 8 éve, és eddig mindig megvolt a pénze, ez az első veszteséges éve. Bejárta már a fél világot, élt Harlemben, Németországban, Angliában, itt, szóval nem mondható, hogy unalmas az élete. Nagyon magávalragadó figura, és nagyon barátságos. Az ilyen dolgok miatt szeretek külföldön élni. Otthon nem találkozol ilyen emberekkel. Szerintem mindenkinek kellene egy fél éves külföldi tartózkodás, aztán lehet máshogy viszonyulna a többiekhez.
Erről jut eszembe, igaz kevésbé vidám téma, de itt rengeteg a szellemi fogyatékos. Van mellettünk egy napközi szerű a számukra. Aki ismer tudja, hogy engem ez a látvány eléggé meg tud viselni. Ne értse félre senki! Egyszerűen keveredik bennem a sajnálat és a tehetetlen düh. Mert egyszerűen borzasztó, hogy nem tudok nekik segíteni. Ugyanakkor pont tegnap gondolkoztam el, mert mikor hazafelé jöttem, a kapunál állt néhány Down kóros, és az egyik lány olyan gyermeki őszinteséggel kacagott, ahogy csak ők tudnak. Szóval elgondolkodtam, hogy lehet jól van ez így, lehet ők sokkal boldogabbak mint mi. Ja, de miről is akartam írni? Megvan. Szóval vannak ők, a szellemi fogyatékosok, DE! nem szellemi fogyatékosok is vannak velük. Teljesen önkéntes alapon jönnek hozzájuk foglalkozni velük, elmennek velük bevásárolni meg ilyenek. És az egész intézmény az iskola mellett van ami a "normális" gyerekeknek épült. Nem elrekesztve, elzárva, mintha szörnyszülöttek lennének. Szóval nem értem. Otthon miért nem látni ilyet? Mi meg sem próbáljuk őket integrálni, csak beszélünk róla, de nem teszünk semmit. Ha látnak a gyerekek egy fogyatékost vagy kigúnyolják, vagy összesúgnak a háta mögött, vagy elborzadnak, és mi "felnőttek" se nagyon tudjuk, mit kezdjünk velük, ha az utcán összetalálkozunk. Szóval azért van még mit tanulnunk.

A munkámról még nem írok most, mert a holnap még előttünk áll, és lehet az megváltoztatja az eddigi véleményemet. Szóval holnap, vagy a hétvégén jövök azzal. Addig is jó éjt!

Üdvözlet mindenkinek. Még adósak vagyunk egy beszámolóval, amit szombaton kellett volna megejteni, ugyanis elbaktattunk Dublin állatkertjébe. Az idő reggel nagyon szép volt, ezéert úgy döntöttük, hogy bűntény lenne ezt a négy fal között eltölteni. Annak rendje és módja szerint be is borult, mikor útra keltünk, de azét nem volt oly vészes, csak a szélből volt picit sok. Sajna nem emlékeztünk pontosan, hanyas busz megy az állatkerthez, ezért toronyirányt kezdtünk el gyalogolni. Az utunkat pont a sétálóutca (is) keresztezte, ezért még be kellett mennünk két-három női ruhaboltba szoknyát próbálni, de végül túljutottunk ezen az ingoványos - számomra legalább is - szakaszon. A térkép kissé becsapós volt, és messzebb volt az állatkert, mint tippletük. Út közben már 100-adjára az életben meg kellett állapítani, hogy bár kis Hazánk messze elmard gazdaságilag a Nyugattól, vannak dolgok, amiben nem cserélnék. Ad 1. Minden nő / lány / tini stb. úgy öltözködik, mintha legalább fegyverrel kergették volna át egy turkálón, és csak menet közben tudott volna néhány szegényes toprongyot magára kapni. A tanga papucs, lilára fagyott láb + kabát az alapfelszerelés, de ujjatlan felsőhöz is szoktak szőrmecsizmát felvenni. A másik, ami kiakaszt az a mosdóban a csaptelep. Már Londonban is meg kellett állapítanom, de az írek sem különbek, hogy a vízvezetékszerelők idióták. Otthon ugye tök természetes, hogy van a csap, egy kék, meg egy piros csavaróka, és ha mindkettőt megnyitod, jön a langyi víz, aztán ha nem tetszik, lehet finomhangolni. Itt sajna ez nem így van, hanem van a hideg-, és a melegvíznek is külön cső. A melegvizes részével csirkét lehet kopasztani, de a műanyag fogmosópoharat tuti meglágyítja, olyan forró. A kékből meg szerintem nulla fokos víz folyik. Próbáltam különböző kézmosási technikákat kifejleszteni, az egyik pl. az, hogy megnyitom mindkét részt, és kapkodok a két vízsugár között, de ezzel az a baj, hogy csak két résznél üvöltök, amikor a forró, meg amikor a jeges vízsugár alatt van a kezem. Egyébként megfigyelhető a fejlődés. A cégnél már csak egy  kiömlőcső van, szóval ebből már elvileg tudna langyos víz folyni. Azt hittem legalább is. Az érzés viszont leírhatatlan. Aláteszed a kezed, és egyszerre süt, meg hideg. Én nem tudom, hogy hogy nem keveredik benne össze a foró, meg a hideg rész, de nagyon nem megy nekik e a langyosvizes téma.

Lindával megbeszéltük, hogy mivel Ő 7 percre lakik a melóhelytől, én meg 10-re,  / de engemkocsivalhazahoznakésúgymegcsakegy :) / úgyhogy ebédidőben (ami úgy tűnik cégektől függetlenül szabványosan 13-14 h között van) hazajövük, és itthon kajálunk. Vasárnap este Linda főzött gombás - paradicso szósszal ellátott spagettit, ma este pedig tortilla de patatast készítettem a holnapi ebéd gyanánt.

Mielőtt még valaki megvádolna, hogy csaponganak a gondolataim visszakanyarodnék az állatkerthez. Másfél óra gyaloglás után elénk tárultak a Phoenix Park hatalmas zöld pázsitjai, virágos kertjei, mely szívében a dubliniak állatkertje található.

A belépti díj sajna vaskos 15 euró volt fejenként, de cserébe egy egész napos elfoglaltságot kínáltak. Több mint 40 féle állat volt, és nagyon aranyosak. Láttunk oroszlánt, tigrist, elefántot, zsiráfot, meg egy csomó cuki állatkát. Képtelenség lenne most mind felsorolni. Sajna a legaranyosabb jelenet úgy be volt rácsozva, hogy nem sok látszik a fotón,  de talán kivehető, hogy egy kis maki ül  egy teknős páncélján, és viteti magát.

Van munkám! Hétfőn kezdek egy helyi öltönyszalonban. Luxusöltönyöket árulnak, bérelnek mindenféle estélyekre, esküvőkre, meg persze a pénzes üzletembereknek. Nem csak várni kell majd a vevőkre a boltban, hanem telefonon megrendelést felvenni/leadni, kapcsolatot tartani a megrendelőkkel stb. Tudom, hogy lehet nem a legjobb, de a semminél jobb, karira hazamehetek, és 5 perc séta a házunktól. Arra a néhény hónapra ez is megteszi. Ma voltam egy másik interjún is, egy szállodába keresnek swithcboard operatorokat. Azaz telefonközpontost. Nem lenne rossz az sem, de a gyorsjárattal plusz gyalog egy óra odajutni. Ráadásul reggel8tól -este 8ig le kell fedni, szóval hiába csak 8 óra egy nap, de lehet csak 8kor végzek és akkor már nincs gyorsjárat, szóval hazajutni kb 2 óra. Úgyhogy egyelőre marad ez. Hát, más mesélni valóm most nem nagyon van. Ja , azon a képen amit tegnap töltött fel Sanyi borzasztóan nézek ki,  de legalább jót nevethettek rajtam:).

Ma ez jellemezte a napomat sajna. Hogy én hogy utálom magamat, amiért nem hoztam anyagzsepit. Na mind1. Holnap újra péntek, ez tök jó. A melóhelyen szép gyorsan múlnak a napok, legalább ez jó bennük. Sajna egyre többet esik, és egyre kevesebbet süt a Nap, azt mondják, jön a tél. Mondjuk erre magamtól is rájöttem a naptárból, csak azt nem tudtam, hogy itt tél alatt ezt az időt kell érteni. Egyébként alapvetően nincs hideg, csak az eső meg a szél kicsit rossz kompozíció. Lassan fogyóban a gyümölcstea készletünk, és ez nem jó, de egy magyarországi kontingens remélhetőleg ezt két hét múlva orvosolni fogja :)

Tegnap ettem túró rudit. Valami leírhatatlan érzés volt. Linda úgy eltévedt Dublinban, hogy megtalálta a magyar boltot. Sajna 5 db 2.50 Euro, de a jelen körülmények között ez most simán ért ennyit.

Ma volt itt a tulaj megetetni a halait. Linda poénból megkérdezte, hogy milyen halak. A tag, most hívjuk csak Stephan-nak (mert tényleg ez a neve); hát pirannják. Aztán kérdeztük, hogy És a viccen kívül? Erre közölte, nem viccel. Na jó, még jó hogy külön kis házban vannak a kicsikék, mert állítólag elég veszélyesek. Azért legközelebb nem tudom megállni, hogy ne nézzem meg majd őket. Állítólag a villanyszámla több, mint fele miattuk van, mármint ezek miatt a tündéri kis húsevő halacskák miatt. Gondolom a fűtésük, meg ez-az.

Megint jön pár kép, plusz egy, mert Linda hiányolta a hajós képeket, szóval most jönnek nem hajós és hajós képek is Swordsból és környékéről...

Itt következik a házikó, amiben lakunk. A fa törzse mögött, ha láttok egy piros ajtót, akkor az a miénk :)

A piros kabátos lány Linda, a többi nem látszik

Ez a busz nem a Swordsexpress járata, de ha azt lekéssük ilyeneken utazunk:

Ennek a képnek semmihez semmi köze, a tengerparton fotóztam, és most ez a háttér:

Linda hajós képe:

Két szép fa a malahide-i kastély kertjében:

Itt pedig a swords-i kistemplom látható:

Hi mindenkinek!

Nem őrültem meg teljesen, csak vettünk ma egy hősugárzót, és ennek nagyon örülünk. Én eléggé hidegtűrő embernek tartom magam, de tegnap már én is zokniban aludtam, mert az idő nem kegyelmez, produkálja az ősz tulajdonságait, miszerint estére lehül, nem szégyell esni egész napon át, egyre többször még a szél is fúj.

A franciák közölték, mikor Linda reklamált, hogy ők bizony nem fogják bekapcsolni még a fűtést - mintha ők döntenének ebben a kérdésben -, mert nagyon drága volt tavaly is az olaj. Erre ma a "Hejkó", az egyik német srác, beállított egy kis hősugárzóval, és közölte, hogy a Bajúszék tehetnek egy szivességet, (Bajúsznak a francia lányt hívom az ugyanilyen nevű szőrzete miatt a szája körül) - ő bizony ma odarittyent a szobájában ezzel a kis elektromos aparáttal, és nem érdekli, ha ezek a penészes sajtzabálók megfagynak. Lindának sem kellett több, pár perc múlva meg is találta az egyik bevásárlóközpont katalógusában, hogy hol a legolcsbb a hősugárzó. Még abban a percben útrakeltünk, és végül fele annyiért egy másik boltban kaptunk egy remek kis masinát, ami 3 fokozatban ontja a hőséget, világít, izzik, és forog is. Azóta Lindát mintha kicserélték volna. Folyton mosolyog, olyan jó nézni ... :) De tényleg, klasszisokkal növeli az ember konfortérzetét, ha nem pulóverben kell vacognija, hanem normálisan tehet-vehet.

Nem tudom, hogy beszámoltnk - e már az új  albiban lakókról. Ha igen, ezt most itt ugorjátok át,  és helyette nézzétek meg a  rocktoberfest weboldalát, mert tegnap lettem kész vele.

A földszinten található a Swen nevű német úriember, aki vagy 200 Kg, kopasz, és a tarkójára egy vonalkód van tetoválva. A kinézete ellenére nagyon kedélyes (ugye Mama ly-nal írják a kedély-t?), a Nikon telefonos ügyfélszolgálatán dolgozik. Most épp itt vannak nála a német barátai, és egész nap olyan jókat röhögcsélnek, hogy az egész ház beleremeg. Az emeleten 5-en lakunk. A franciáék ketten vannak, a Cloi, ő a bajúszos, akit utálunk, mert utálatos, és fennhordja az orrát, és folyton beszól. Egyébként valami művészléleknek gondolja magát, mert folyton fest, meg rajzol. Teli van a rajzaival a nappali. Asszem, lefotózok majd egy képét, és felrakom ide közszemlére, mert ha azt állítanám most itt, hogy óvodában szebbet rajzoltam, akkor azt mondanátok, hogy nagyképű és rossz indulatú vagyok. A Cloi pasija a Zsánlüí. Na ő egy tündéri teremtés. Két és fél méter magas, csendes srác, fekete, hosszú hajú, ilyen cingár, zongorista ujjakkal, és nagyon segítőkész, csak szörnyű a francia akcentusa, és eléggé halk szavú is. Szerintem ennél a bajúsznál sokkal jobbat érdemelne. Ő a nőjével együtt itt dolgozik a szomszédban a Herz autókölcsönzőnél. Asszem, könyvelőként.

Velük szemben lakunk mi. Rólunk a swordsexpress nevű blogban lehet bővebben olvasni :)

A kedvencünk  Lindával a  Thomas. Ő egy 3x éves srác, teljesen normálisnak néz ki, végtelenül kedves, türelmesen  végigvárja a halálos kínnal öszehozott német tőmondatainkat, és  bíztat rá, hogy gyakoroljunk vele németül. Sokszor beszélgetünk vele, mert mindig vidám. Ő a Swennel együtt a Nikonban melózgat.

A Thomas mellett lakik a Hejkó - akiről az előbb írtam, hogy beújított egy hősugárzót. A srác a Symantech nevű cégnél dolgozik telefonos ügyfélszolgálaton. Ő is kopasz, - mellesleg a Thomas is - és a tarkójára egy kis nevetős kalózfej van tetoválva. Elég vicces, mint maga a srác is.  A szobája nem túl nagy, de teli van számítógépekkel, meg szintetizátorral, valamint késsel is szelhető cigarettafüsttel. A srác hajnalban megy, későn érkezik, éjjel tolja a számítógépet, és alig látni. Ám ha átmész hozzá, mert valami kell, mondjuk egy csavarhúzó, vagy egy vezeték, vagy épp csak kell 10 cent, mert nincs elég apród a buszra, akkor nagyon segítőkész, és órákig dumálgat veled. Gondolom hiányzik neki a társaság. Tegnap leoszotta, hogy 15 pohár kávét iszik meg egy nap. Hát nem lenék a kis szíve helyében ... meg a tüdejében sem. Na mind1, ő tudja.

Most visszamegyek melegedni, addig is minden jót mindenkinek!

Végigdolgoztam az elmúlt két napot, úgyhogy most elég fáradt vagyok,de azért írok. A melóról annyit, hogy nem egy álomállás, de jól jött a pénz, pár napig meg ki lehet bírni. Az Anglo Irish Bankban voltam, az iktatóban két napig, magyarul a munka abból állt, hogy dossziékat rendezgettem a polcokon, kerestem adatokat a gépben, vonalkódokat ragasztgattam dossziékra, stb. Ehhez aztán kellett is az 5 év egyetem! Na de mindegy. Egyik kedves munkatársamnak akkora ír akcentusa volt, hogy megszólalt és nem tudtam eldönteni milyen nyelven beszél, pedig angolul nyomta. De egyszerűen semmire nem hasonlított. Amúgy egész nap a főnök fenekében volt a nyelve, délutánra már ő is röhögött rajta. Amúgy a főnök kedves fazon, egy kb 50es pasi, mindent megmutatott, nagyon kedvesen elbeszélgetett velünk, meg minden. De fura, pont arról beszélgettünk Sanyival, hogy hiába kedves mindenki, valahogy olyan idegennek érezzük itt magunkat. És ez még sehol nem volt így. Nagyon hiányzik mindkettőnknek a család meg a barátok. Nem tudjuk, miért is van ez így, de nagyon úgy érezzük, hogy talán soha nem fogadna minket be ez a társadalom. Mármint, senki nem ellenséges, de valahogy érzed, hol a láthatatlan határ. Na, megyek fürdei, mert nagyon hideg van ebben a kedves, barátságos házban, ahol bajuszos francia lányok osztják az észt.:)

Kedves olvasók. Bár megkésve, de érkeznek a hétvégi fotók. Visszatérve a GPS-em pontosságára, nem vitt az rossz helyre, eleve is Malahide-ot írtam be a keresőbe, csak aztán a part mentén visszajutottunk Swords-ba :)

Na mind1, ezt csak azért írtam le, hogy kiálljak a technika mellett :)

Meg a kedvem is kicsit jobb. Úgy néz ki, megkaptam az első írországi munkámat. Igaz, csak két napra szól, ezen a héten csütörtökre és péntekre, de az is jobb a semminél. 9től fél 5ig kell majd dolgoznom egy bankban, postázni, meg ilyenek, 10 euros órabérért, szóval az asszem 150 euró. Két napra nem is olyan rossz, és legalább fedezi az eheti kiadásokat.:) A kicsinek is tudni kell örülni!
Ma végre megkaptam az indexem másolatát, az angol fordítással együtt. Kár, hogy egy évvel korábban kellett volna, ennyit az oktatási minisztériumról, így, kis betűvel. De megkaptam, és el is rohantam vele az írországi oktatásügyi hivatalba, ahol 25 euróért hitelesítik, illetve adnak egy papírt hozzá, hogy én ezzel itt ugyanúgy taníthatok mint otthon. Ez furán hangozhat nektek, de nagyon fontos. Az, hogy velem volt a diplomám senkit nem hatott meg. Ha nincs ez a papír, senki nem hiszi el, hogy én tényleg négy évig angol szakra jártam. Ja, az egész abból állt, hogy bejött egy ír kobold kinézetű aranyos bácsi, megnézte az angol verziót, bár szerintem abszolút átláthatatlan, megnézte hány óra tanítási gyakorlat a kötelező, majd közölte, hogy a hitelesítést megkapom a héten. Erre várok több mint egy hónapja. Azért is fontos, mert pl voltam a helyi nyelvsuliban, lobogtattam a dipimet, az unott képű nő meg közölte, hogy ez őt hidegen hagyja, végezzek el egy TEFL tanfolyamot, ami 120 órás, bárki elvégezheti aki beszél angolul, nem kell hozzá diploma, és utána taníthat náluk. Mondtam neki, hogy csókolom, én ezt 4 évig tanultam, de a füle botját sem mozdította. Most a hitelesítőnél mondták, hogy el ne végezzem, így is teljes értékű angol tanár vagyok. Na, ez van. Most kicsit feldobott vagyok. És megyek vacsit főzni!

De tényleg. Sanyi! Lustulsz! Na mindegy.
Ma visszatért az ősz. Az elmúlt tíz napban kb 20 fok volt a napi átlaghőmérséklet, ez most szerintem minimum 5 fokot esett. Én majd szétfagyok. De amint látom, otthon pont most kezd melegedni.

Amúgy túl sok érdekes nem történt. A hétvégén átugrottunk Malahide-ba, ez a szomszéd város, ahol már látható a tenger. Aha! Hát útra keltünk. A francia lányka azt mondta, hogy csak itt végig kell menni az úton, és ott a tenger, de persze mi a GPSre hallgattunk. Egy órás gyaloglás után eljutottunk a szomszéd városba, hogy megcsodáljuk a kiírást Swords Yacht Club.:) Háááát..... Gondoltuk, biztos csak hülyülnek. Aztán tegnap Sanyinak futni támadt kedve, és elkocogott arra amerre a francia lány mondta, és csodák csodájára 10 perc múlva ott állt a Swords Yacht Club tábla előtt.:) És nem azért, mert olyan gyorsan futott. Ezt benéztük. Ennyit a GPSről. Amúgy Malahide nem nagy szám. Annyi, hogy van tengerpartja, meg elvileg egy kastélya, ami egy hatalmas park közepén áll, amit golfpályának használnak. Szóval átvergődni a parkon csak plusz egy óra volt. De csak mert megint a rossz irányba indultunk el. Hiába. A szombati egy ilyen nap volt. Ja, a kastély kb akkora mint egy két szintes ház. Egy nagyobb család nem férne el benne. És néhány jelentéktelen festményen kívül semmi nincs benne, szóval nem pazaroltunk rá fejenként 4 eurót. De legalább kisétáltuk magunkat. Képeket készítettünk, de Sanyi még nem méretezte át őket, szóval ezért őt kell elővenni. Itt a vége, fuss el véle.

Az elmúlt vasárnapot Howth kis városában töltöttük, tekintve, h az idő fenemód kellemes volt, már-már nyáriasan meleg. Gondoltuk, milyen egyszerű lesz odajutni, de nem így volt. Ugyanis nagy esemény zajlott múlt vasárnao Dublinban. Nevezetesen a gaelic foci döntője. Ez itt az egész várost megmozgatja, egész családok, az összes generációval, mindkét nemben képviseltetik magukat. Töménytelen mennyiségű pólót eladnak, meg mindent, amivel szurkolni lehet. Még Észak- Írországból is eljönnek, jó mondjuk, Belfast csak két órányira van Dublintól. Ennek következtében hatalmas dugó alakult ki a városba vezető úton, úgyhogy bejutni csak másfél órába tellett, és utána sem nagyon lehetett haladni, még gyalog sem, mert az utcát elöntötte a népáradat. De azért csak eljutottunk a Dart train megállójáig, ez a helyi HÉV, és mákunkra jött is a vonatunk. Hát, újra meg kellett állapítanom, hogy sikerült Swords-szal a legszürkébb helyet kifognunk. Howth egy gyönyörű városka, a tengerparton, már-már mediterrán hangulatot idéz a kinézete, és vasárnap vásár van, ahol árulnak óriás palacsintát, amibe kérhetsz édes és sós tölteléket is. Persze, hogy ez volt az ebéd, hiába készítettünk szendvicset. Állítólag fókák is vannak, de mi nem láttunk. Nagyon szép volt. Található itt egy rom is, egy kolostoré, ahol a középkorban még oktatás folyt. Egyébként Howth arról is nevezetes, hogy ide költöznek a tehetős Dubliniak, akik már belefáradtak a dublini nyüzsibe. Nem csoda, busszal és kocsival egyaránt csak 25 perc a központ. Igyekeztünk a legjobb képeket összeválogatni. Íme:

Na, ezt a címet sem én adtam. Hajaj, hol is kezdjem. Átköltöztünk. Mára már egész lakájosnk néz ki a szoba. Igaz h 3szor fordultunk mire minden átjött. Jól van, tudom, hogy csak két-két bőröndnyi cuccal jöttünk, és még csak 3 hete vagyunk itt, de mivel spanyolék egy csomó dolgot nem akartak kidobni, meg vettünk mi is oda ruhaszárítót, meg teáskannát, és polcot, szóval már most rengeteg dolgot felhalmoztunk. Viszont így sok mindent már nem kell venni. A szállás jó, bár nekem kicsit hideg. A 3 németből kettő tök kommunikatív, segítőkészek, de a francia lányt kedvem lenne képen törölni. Alig fogadja a köszönésünket. Azon kívül, h "Hi" még semmit nem beszéltem vele, pedig nem rajtam múlik.
Úgy néz ki, munkám is lesz, de semmi kedvem hozzá. Egy multinál kellene adatot rögzítenem, de a kb 100 négyzetméteres teremben kb 100 pici boxban ülnek az emberek, és nem lehet egymáshoz szólni. És mindehhez naponta 3! órát kellene utaznom, ugyanis a város legtávolabbi pontján helyezkedik el. Bementem, és kirázott a hideg. És holnap már a haramdik forduló következik. Tanácstalan vagyok.
Írnék még a múlt vasárnapról is, de Sanyi itt pakolászik és akkora zajjal van, hogy nem bírok koncentrálni, úgyhogy majd mesél ő. Jó éccakát!