Ismét jelentkezik heti hírmondónk. Nézzük az elmúlt hét "hatalmas" eseményeit!
Vasárnap kiolvastam a Harry Potter hetedik kötetét is! A közel 600 oldalas opuszt 3 nap alatt ledaráltam. Egyszerűen letehetetlennek bizonyult. Nagyon izgalmas. Tudom, most sokan fújolnak, de szerintem ők azok, akik csak a film verziót látták, és tény, hogy az összehasonlíthatatlan a könyvvel, akárcsak az Egri csillagok esetében. Szóval bátran ajánlom minden korosztálynak. A filmet nem annyira. Tegnap megnéztük a negyedik részt, és hát ha csak azt láttam volna, valószínűleg a történet felét nem érteném. Miért pont a leglényegesebb momentumokat hagyják ki? Sanyi még mindig olvassa, és folyamatosan kérdezget, h mi fog még történni. Nem tudom, minek olvassa akkor. Végülis elmondhatom az egészet.
Hétfőn megérkezett az olaj. Stephen rendelte meg, és kiszállították nekünk, majd később kell fizetni. Szóval azóta kicsit melegebb van. Ja, és visszatértek a franciák is, az éjszaka közepén, ajtócsapódások és lábdobogás közepette, amire persze csak én ébredtem fel, Sanyi mellett továbbra is ágyút lehet sütögetni.
Kedden történt a legnagyobb szenzáció. Heikó (a bunkó német) kiköltözött!!!!!!!! Próbálta mindezt a legnagyobb titokban véghezvinni, de Sanyi hazajött ebédelni, és így lebukott. Hát, nem hullattunk krokodilkönnyeket miatta.
Szerdán itt járt egy olasz srác, aki ki akarta venni a franciák szobáját, mint később kiderült, ez meg is történt. Közben kiderült, hogy az ehavi villanyszámla 300 euro, tekintve, h olaj híján mindenki beszerzett egy radiátort, sőt, Heiko folyamatosan azzal fűtött, szóval a tulaj agya kicsit ledobta a szíjat. Mondta, h most már van olaj, úgyhogy lehetőleg azzal fűtsünk, és majd még veszünk. Ám legyen! További változás, h ezentúl 530 eur/ szoba a lakbér, de ez tartalmazza a számlákat is. És alá akar íratni mindenkivel egy szerződést, h legalább 3 hónapig maradunk. Hát, lassan itt az ideje, h közöljük vele, h mi febr. 28.-án fájdalmas búcsút veszünk tőle.
Csütörtökön hajnalban kiköltöztek franciáék. Itt hagytak két biciklit, kapát és gereblyét, amivel a kertet gondozták, illetve több tucat konzervet. Ezzel jól jártunk. Én még eltulajdonítottam szobájukból a függönyt, tekintve, hogy a miénkben eddig nem volt. Azóta tök barátságos kicsiny szobánk van. Mindenféle vadvirágok nőnek az ablakon. Bemerészkedtünk Heiko szobájába is. Na, azt nem kellett volna. Az a szag! És az a kosz meg rumli! El nem tudjuk képzelni, hogy tudott valaki így élni. Az egész szoba tele volt papírokkal, cigicsikkel, üres sörös dobozzal, piás üvegekkel, minden felborítgatva, undorító. És szegény Stephen nem tudta, h kiköltözött, én szóltam neki, mikor hiába kopogtatott az ajtón. Szegény, belépett, és elakadt a szava. Csak állt és lilult a feje, és inkább nem szólalt meg pár percig. Aztán két mondat hangzott el: "Úgyis megtalálom." és "Nem is baj, h elment." Mindeközben a franciák szobájába beköltözött az olasz srác. Tipikius olasz, tipikus olasz akcentussal, nagyon lelkesnek tűnik. Itt dolgozik a Hertzben, könyvelő a változatosság kedvéért.
A tegnapi és a mai nap folyamán pedig Thomas (a kedves német) is kiköltözik. Új barátnője van, amire nagyon büszke :), és összeköltöznek. Azért néha látszik rajta, h nem annyira biztos a dolgában. De hát ha a csajnak lakótárs kell..... Nagyon jó helyre költözik, a város szívébe. Irígylem kicsit. Azért tegnap még segített összehozni egy német önéletrajzot, meg megadta a számát, ha találkozni szeretnénk vele.
Szóval az elmúlt hét a népvándorlás ideje volt. Most már mi számítunk őslakosoknak. Itt van még az olasz, aki egyébként a Marco névre hallgat, meg a lengyel pár. Furcsa. Valahogy így már nem az igazi. Már egyészen megszoktuk őket. Persze, a lengyelekkel sincs semmi baj, eltekintve attól, h a Greg folyamatosan röhög valamin az alattam lévő szobában, és felhallatszik. Egy idő után eléggé idegesítő tud lenni. De hát ez legyen a legnagyobb probléma!
