Kedves rokonok, barátok, ismerősök és azon imeretlenek, akik olvassátok a blogot, de fogalmatok sincs kik vagyunk, és mi sem tudunk rólatok. VISSZATÉRTÜNK! Többen jeleztétek, hogy újabban nagyon hallgatunk, és ebben teljesen igazatok volt. Ennek egyetlen oka, hogy életünk annyira egyhangú mostanában, hogy semmi említésre méltó nem történt, és a semmire felesleges pazarolni az időt.
Viszont tegnap végre újra kirándultunk! Erre eddig azért sem volt lehetőség, mert minden szombaton dolgoznom kellett, és szolidaritásból Sanyi is bement tenni-venni a céghez. De most végre szabad voltam, úgyhogy úgy döntöttünk, kicsit utazgatunk. Korábban beszámoltam már a városnéző körutunkról, amit az ún. Hop on Hop off buszokon tettünk meg, és mivel nagyon elégedettek voltunk a szolgáltatással, ismét ugyanazt a céget választottuk, és beneveztünk egy Wicklow túrára. A Wicklow egy hegy Dublin mellett, ahol állítólag olykor még a hó is megmarad. Szóval ezt választottuk, méghozzá azon egyszerű okból kifolyólag, mert minden más nagyon messze lett volna, és csak vonattal lehetett volna eljutni oda, ami már csak azért is fárasztó, mert reggel 7kor indulnak a vonatok. Ez azzal járt volna, hogy nekünk legkésőbb(!) fél 6kor el kellett volna indulni itthonról, és mivel köztudottan mindketten a hétalvó kategóriába tartozunk, ezért beértük a 10 órakor induló kis túrával is. Természetesen sikerült egy órával indulás előtt beérnünk a városban, mert a 43as autóbusz, amelynek rosszabb napokon 80-90 percbe telik bejutni a városba, tegnap fél óra alatt bent volt. Nem baj, így legalább jutott időnk forró csokit inni. Ha eljuttok egyszer Dublinba, figyelmetekbe ajánlom a Butler's Chocolate nevű édességboltot, ahol mennyeien finom csokikat lehet inni. A fehér forró csoki pedig egyszerűen leírhatatlanul finom. Hát ezt próbáltuk ki tegnap. Londonban nagy Starbucks Coffee rajongó voltam, ezt itt felváltja a Butler's Chocolate.  A város több pontján van, nem adok meg pontos címet.
Szóval tíz órakor irndultunk. A névsor olvasó bácsi megkérdezte tőlem, hogy az én vezeték nevem miért nem Vasi, mire közöltem, hogy mert egyelőre Sanyi még nem a férjem. Közölte, hogy így már világos. :)
A csoport összesen 20 főből állt, nagy részük amerikai turista volt. Az idegenvezetőnk kissé langyinak tűnt, de igazán értette a dolgát. Krititkus szemmel figyeltem, hiszen pályatárs, de profi volt. Rengeteg új információval gazdagodtunk Írország történelmére és kultúrájára vonatkozólag, valaminnt rengeteg viccet mesélt. Utunk során megtudtuk, hogy a rómaiak soha nem jutottak el  Írországba, ellenben elnevezték Hibernia-nak, ami azt jelenti, hogy az örök tél országa. Valamit tudhattak! Kiderült, hogy a György korabeli házaknak, amelyek 4 szintesek voltak, azért egyre kisebbek felfelé az ablakai, mert így nagyobbnak tűnt az épület, és ezzel is a királyok nagyságát akarták szimbolizálni.György korának a 18. századot nevezik, mert akkor zsinórban négy György király uralkodott. A legalsó szinten laktak a cselédek, akiknek egy napja reggel 5kor kezdődött, méghozzá vízhordással, és ezt a vizet használták egész nap, mindenhez. Nem voltak túl igényesek. A férfiak reggel felkeltek és kirázták a parókájukból a tetveket, míg a nők felkenték magukra a sminkjüket. Az előző napi sminkre! A smink általában zsír alapú volt, ezért nem volt nagyon tanácsos közel ülniük a tűzhöz, mert egyszerűen leolvadt az arcuk. Ja, és az évi! kétszeri fürdés teljesen normálisnak számított. Persze azidőtájt ez teljesen normális volt Európa szerte, csak nem tudtam, hogy itt is így volt. Ezeket a házakat ma egyébként lehetetlenség megfizetni, nagy részük irodákkal van tele, de állítólag egyet mostanában eladtak 2.7 millió euroért. Ez 250 Ft-os árfolyamon számolva 675 millió forintnak felel meg. Beszámolt arról is, hogy Dublinban jelenleg 1.4 millió ember él, ebből 1 millió ír, 120 ezer angol, és 90! ezer lengyel. A maradékot alkotja az összes többi nemzet. A lengyelek az elmúlt négy évben érkeztek. Azért ez nem semmi. Egyébként az Ír Köztársaságban 4 millióan, míg Észak-Írországban 1 millióan élnek, viszont az 5 millió emberre 8 millió birka jut. Tegnap  volt is szerencsénk látni néhányat. Ezen kívül megtudtuk még, hogy Írországban csak 1995 óta engedélyezett a válás, és most is 4 év különélésnek kell megelőznie a bírósági procedúrát.
Utunk során eljutottunk a Wicklow-szoroshoz. Itt két perc fényképezési szünetet kaptunk, ami röhejesen kevésnek tűnt, de pár pillanat múlva minden világos lett számunkra. A metsző szélben csontig hatolt a hideg, mire visszaszáltunk a buszba elfagyott az orrunk és az ujjaink. Innen lecsorogtunk Glendaloughba, ahol egy a tizedik századból itt maradt monostor maradványait tekintettük meg. A monostort egyébként még a hatodik században alapították, de azokból az időkből már nem maradt meg semmi. Azonban a 10. századból itt maradt egy 33 méter magas kör alakú torony, a templom maradványa, valamint a St. Kevin's Kitchen, ami nevével ellentétben nem konyha, hanem egy kis kápolna. Az egész egy mesés, gleccserek által kialakított völgyben található, két tó mellett, az egyikhez el is sétáltunk. A kőtoronyról megtudtuk, hogy a korábbi feltételezésekkel ellentétben - miszerint azért volt a föld felett 3 méterrel a bejárata, mert így jobban védhető volt a vikingek és más barbár népek ellen - kiderült, hogy azért rakták olyan magasra az ajtót, mert az egész toronynak csak egy méteres alapja van, és így jobb egyensúlyt biztosítottak. Egyébként maga a hely lenyűgözően szép volt, és a levegő olyan friss, hogy szinte harapni lehetett. Nem is nagyon volt kedvünk visszaszállni  a buszra. Innen átgurultunk Avocába. Na ez volt a túra azon része, ami akár ki is maradhatott volna. Itt elvileg egy szövőüzemet látogattunk meg, ahol a mai napig kézzel szőnek, de egy bácsin kívül senki nem dolgozott, viszont található itt egy vendéglő meg egy shop, ahol mindent meg lehet venni, persze méreg drágán. Szóval a sofőr és az idegenvezető megebédeltek, mi turisták meg ácsorogtunk. Másfél órán át. Na sebaj, már a túra első fele is megérte az árát. Visszafelé Enyát, Lord of the Dance-t és egyéb kelta és ír zenéket hallgattunk.
Hát ennyi a beszámoló, a képeket majd Sanyi mellékeli, mert az az ő asztala, csak jelenleg a vasárnap délutáni szunyókáját tölti.
Még egy hír a végére. Egy hónap múlva ilyenkor már hazafelé tartunk.JUPPPPÍÍÍÍÍÍÍÍ! Pussz!