A tegnapi nap tök jól telt. Sétálgattunk Lindával a tengerparton, és végre sikerült arra a részre is átkeverednünk, ahol a helyiek - mint utóbb kierült - az egyik legbájosabb vasárnap délutáni hobbiuknak hódolnak: kiautókáznak / bicikliznek / sétálgatnak a tengerpart ezen részére (amit majd most képekkel is igyekszek illusztrálni), és a vizimadarakat etetik, ők meg egészen közel jönnek hozzád, néha úgy kell elhessegetni őket az egyébként országútnak titulált betonról. A Nap a délutáni órákban pont ide süt, és valami elképesztő látvány élőben. Azt már sokszor megfigyeltem egyébként, hogy mindig akkor járunk valami szép természeti jelenség (naplemente, szivárvány / hattyúinvázió :) ) közelében, amikor a fényképezőm otthon marad :((. Linda rendszerint meg is kérdi indulás előtt, hogy nem hozom-e, nehogy valami szépet lássunk, de mindig meggyőzöm, hogy ááá, most csak ide megyünk a közelbe ... Mellesleg most épp Rubik kocka lázban égünk, főleg Linda :) Tegnap még éjjel is felkelt, mert eszébe jutott, hogy hogy lehetne még kettőt tekerni rajta, hogy közelebb jusson a megoldáshoz. Csodálom ilyenkor, olyan átéléssel gondolkozik, taktikázik a kis kockával a kezében, mint egy gyerek :)
Na, de jöjjön pár kép most mindenféle kommentár nélkül:
