Kénytelenek vagyunk, mivel ma reggel konkrétan ránk törték az ajtót. Az úgy volt, hogy épp hazajöttem a bevásárlásból, örvendeztem, hogy sikerült 8 euroból vennem egy német érettségire felkészítő könvet CDvel, amikor dörömböltek a bejárati ajtón, majd mire odaértem már bent is voltak. Nem kell megijedni, csak az ingatlanügynökségről jött a nő, de persze nem egyedül. Nagyon meg volt lepődve, hogy én mit keresek itt, hát még mikor Marcos is előkerült csodálkozó tekintettel. Mondta, hogy jött két potenciális lakóval, mert hogy ő úgy tudja, hogy mi költözünk, és a tulaj szólt nekik, hogy adják ki a lakást. Mondtuk, hogy ja költözünk, Marcosék jövő kedden, mi meg még ki tudja mikor, de azért talán ideszólhatott volna telefonon, mivel Veronica még ágyban volt. Mondjuk, ő általában délben kel, szóval nem volt már túl korán, ne de sebaj, akkor is milyen eljárás ez? Mondta, azért nem szólt, mert nincs meg neki a számunk. Nem baj, hogy a papíron, amin be kell jelentkezni egy albiba mind a 4ünk száma rajta van! Na mindegy. Mondta, hogy akkor fél óra múlva visszajönnek. Még jó, hogy rendben tartjuk a lakást, így jóformán csak az ágyat kellett megigazítani. Még 20 perc sem telt el, már itt voltak. Bejöttek, körülszaladták a lakást, és ennyi volt. A néni nem sok ingatlanügynöki vénával rendelkezett, mivel az egész abból állt, hogy ez a nagyobb szoba, ez a beépített fürdőszoba, ez a kisebbik szoba, ez a nappali a konyhával és ez a nagyobb fürdőszoba. De szó szerint. Szerintem ezekre maguktól is rájöttek. Amúgy nem akarom minősíteni lakójelöltéket, de a néninek idült alkoholista feje volt, a srác aki vele volt pedig akár egy avasi suttyó is lehetett volna. Nem tűntek túl lelkesnek, gondolom túl tiszta volt nekik.
Szóval ezért költözünk. Illetve ezért is. Egy házba, ami 5 perc séta Sanyi  munkahelyétől és remélem az enyémtől is. Van benne 5 szoba, mindegyikhez saját fürdőszoba, egy szép nagy konyha, egy kevésbé szép nappali, meg egy kis kert is. Igazi nemzetközi ház, rajtunk kívül lakik benne egy francia pár, egy osztrák, és egy német srác. Sanyi már ezzel a házzal álmodott. Neki különösen tetszik, a kert miatt. Mivel én életem nagy részét panelban töltöttem, nem viselt meg annyira az itteni betonrengeteg, de tény, hogy a másik ház sokkal barátságosabb.  Mondjuk, én is jobban szeretek a nagyszüleim teraszán üldögélni.Jaj Istenem, lesz-e még olyan?:(
Visszatérve a németes cuccra. Egyszerűen kénytelen vagyok felfrissíteni a tudásomat, mert itt mindenhová németül beszélő embereket keresnek. Nem csoda, amilyen gyér a felhozatal német tananyagból. Intermediate, azaz középszintű anyagok vannak, de olyanok, hogy otthon egy alapfokú nyelvvizsgán sem lehetne átmenni vele. Nekem meg mégiscsak van egy nyelvvizsgám! Úgyhogy vettem egy itteni emelszintű német nyelvvizsgára felkészítő gyakorló könyvet, CDvel. Tök jó, ma egész nap azt csináltam. Estére már zsongott az agyam. Mikor találkoztam Veronikával, azt sem tudtam hirtelen, milyen nyelven kell megszólalnom.:)
Sany(kám)! Kommentelnék én is a blogodhoz, mert reklomáltál, hogy még én se. Nekem tetszik amit írsz, szerintem te sokkal mókásabban fogalmazol, és ráadásul a dolgoknak mindig a másik oldalát nézed. Ez tök jó. Jól kiegészítjük egymást.:)
Kedves olvasók! Köszönjük a hozzászólásokat, nagyon örülünk neki. Így legalább tudjuk, hogy nem csak pusztába kiáltott szó mindez, hanem vannak érdeklődők. Folytassátok nyugodtan!