Ezt ábrázolja ez a kép is.
Eredetileg a "Vamos a la playa!" címet szerettem volna adni a mai blogomnak, mivel ma a tengerparton voltunk, de mivel Sanyi gyorsabb volt, és bepakolta ide ezt a képet, ez marad. Majd a beachről is mellékelünk képeket, nyugi, azok szebbek mint én:).
De haladjunk szépen sorjában! Mint ahogy arról már pletykás szerelmem is beszámolt, voltam tegnap megint egy állásinterjún. De ez még csak az egyik fejvadásznál volt, úgyhogy még kétes az ügy. Szerintem azért hívtak be, mert nagyon rámenős voltam. Ugyanis a múltheti jobfairen megismerkedtünk egy bantu négerrel, akit Josue Lunamának hívnak, és mellesleg a fent nem nevezett fejvadász cégnek dolgozik. Szóval már ott nagyon jófej módon viselkedett velünk, mondta, küldjem el a CVmet, amit meg is tettem még hétfőn, miután még telón is beszéltünk, mert felhívott, hogy küldjem el wordben is és majd jelentkezik. Hát, péntekig nem hallottam felőle, úgyhogy rácsörögtem már, mire kiderült, h elszórta valahogy, de ha van időm, délután ugorjak már be. Naná, hogy volt időm. Amint megérkeztem, belelökött német anyanyelű kolleginája karjaiba, aki beszélgetett velem vagy 5 percet, majd közölte, hogy látja, h mindent tudok, és tudja, milyen nehéz ez, szóval szerinte ha gyakorlok egy-két hét alatt újra formában leszek, de van-e kedvem kitölteni egy német tesztet, mert ha azon elérek 70%ot, mehetek a céghez. Hát, hogyne! Na, a teszt az egy erős középfokú nyelvvizsgával is felért. Volt benne szövegértés, nyelvtani feladatok, fogalmazás. Mindezt persze szótár nélkül. Hétfőre várom az eredményt. Közben Josue ki-beszaladgált a szobában, ahol ültem, újraírta a CVmet, meg ilyenek. Hogy miért? Mert, mint mondta, az általam készített CV-vel nem fogok melót találni. Merthogy az egy nyelvtanár CVje, és ha valaki meglátja, azt fogja hinni, h engem csak a tanári állások érdekelnek, abból meg nem sok van. Szóval írt nekem egy olyan szépet, hogy az állam leesett. Pedig nem hazudott, csak jobban eladta a dolgokat. De amúgy tényleg tök rendes volt. Lehet ebben az is közrejátszott, h a fekák szeretik a szőke hajamat?:) Na, remélem azért nem csak ez számít. Mindezek után "csak" másfél órát ültem a buszon, hogy hazaérjek, és itt volt a landlord, aki közölte, h visszaadja a depositunkat. Szóval a tegnapi egy tök jó nap volt.
Ma reggel elintéztük az új szállást, elég pöpec lesz. Utána útnak indultunk, csak azért, hogy a kedves olvasóközönség képeket lásson Swordsról. Íme néhány a kastélyról, meg a parkjáról, ahol tanultam a múltkor. Ja és a híres Cock Tavernről, ahol első éjjel találkoztunk Sanyi munkatársaival. 
Az első a kocsma, a másik kettő a kastély. Ja, nálunk ma ilyen szép idő volt ám. Gondoltuk hát, elmegyünk valamelyik tengerparti helyre. Épp az orrunk előtt ment el a 33-as, ami itt nem az Avasra megy, hanem egy-két ilyen tengerparti településre. Szóval gondoltuk, nem sokára jön a másik. Aha! 1 óra 20 percet vártunk rá, a nap legszebb időszakában, délben! A végén elindultunk hazafelé, amikor épp szembejött, úgyhogy gyorsan felszálltunk rá. Egy nagyon szép kis helyen szálltunk le, a neve Skerries, egy tengerparti kisváros, ahol valami búcsú volt, vagy gyereknap, mert annyi Pókemberrel és Pillangókisasszonnyal találkoztunk, hogy az hihetetlen. Mivel már nagyon kellett pisilni, betértünk az első gyorsétterembe, és nehogy megszóljanak minket, vettünk két adag sültkrumplit. McDonald'sos sültkrumplihoz lévén szokva itt elég nagy meglepi ért minket, mondjuk nem negatív. Itt ugyanis rendes krumpliból sütik a sültkrumplit, és akkora adagot adnak h egy elég lett volna kettőnknek. Nem értettük, miért van dupla fala a zacskónak, aztán kiderült h mert ez olajosabb mindennél. Ja és itt tesznek rá ecetet. Még jó, hogy ezt olvastam valahol, úgyhogy még időben szóltunk, h mi azt kihagynánk. Amúgy nagyon finom volt. Meg sem bírtuk enni. Lesétáltunk a tengerpartra, és ott ettük meg. A napsütés ellenére én eléggé fáztam, 2 réteg ruha, plusz sál és széldzseki volt rajtam, de a helyi lakosok nyári ruhában nyomták, és úsztak is a tengerben. Sanyi próbálta elhitetni velem, meg magával is, hogy ő már aklimatizálódott, de egy idő után feladta, és felvette a széldzsekijét. Így üldögéltünk a napsütésben. Most mindkettőnk arca ég:). Íme néhány kép erről is.
Ez én vagyok. A háttérben egy fürdőző fiú sétálgat.:)
Itt Sanyi még azt bizonygatja, hogy nincs is hideg.
Sanyi csajozik.:)
Itt már rájött, hogy egy kicsit fázik.:)
Hát, ennyit részemről a mai napról képekben és szóban. Ja, még annyit, hogy nem tudom, meséltem-e már a helyi öltözködési szokásokról, de ma lejött két lány a tengerpartra melegítőnadrágban és csizmában, amit inkább irha mamusznak neveznék, mindehhez felvettek egy spagettipántos felsőt, majd úsztak egyet a kb 15 fokos vízben, visszavették a mackóalsót és a csimmát, plusz a spagettipántos felsőt, és úgy vizes hajjal hazabicajoztak. Hogy ezek miből vannak?
