Szombat délelőtt van, és ragyogó napsütés. Ennek igazán örülök, mert végre el tudok menni fotózni egy kicsit. Na nem mintha a felhős időben nem lehetne, de így legalább mutat is valahogy ... :)
Egyébként ma felettébb jó kedvem van, és ehhez több dolog is hozzájárult. Először is, tegnap volt a tulaj és visszakapjuk az egész depozitot. Szó nélkül visszaadja, sőt még sajnál is minket. Cserébe itt hagyjuk a tv-t, meg a kanapét, ami már amúgy is itt volt, mikor jöttünk. Linda volt tegnap állásinterjún, eléggé kinyúlt a végére, de nagyon bizakodunk. Nah, majd biztos beszámol róla. Vagy nem, de ezt már rajta kérjétek számon :)
Úgy néz ki, hogy kedden költözünk az új albiba. Most reggel találkoztunk az új tulajjal. Nagyon szimpi a tag, meg olcsó a lakosztály, közel a melóhelyhez, CSALÁDI HÁZ virágos kerttel, meg minden, szóval igazán takaros. Fehér a ház, és piros az ajtaja, olyan Shrekbe illő kis plész az egész. Pár némettel, meg egy francia párral lakunk majd együtt. Be is mutatkoztunk mindenkinek. Nagyon aranyosak, bár a francia lányka eléggé visszahúzódó, kis művészléleknek tűnt. Ő instalálta, és tartja is karban a kiskertet, meg éppen valamit festett, vagy rajzolt, mikor ott voltunk. Egyébként mindenki asszem diplomás, mármint a munkájuk alapján gondolom, és nem tűntek annak a bulizós, kirúgjuk a ház oldalát típusnak. Elég jól felszerelt a házikó, de azért amit csak lehet, meglovasítok az itteni háztartásból, a spanyoloknak már úgy sem kell alapon :)
Még röviden elmesélem, mi volt tegnap a melóhelyen. Az ebéd után arra lett mindenki figyelmes, hogy a Bart fehér ingben, öltönynadrágban, meg szép fényes fekete cipőben ül a gép előtt - egyébként túrabakancsban, és szakadt kínai pólóban nyomul -, és felettébb zavarban van, majd mikor próbáljuk megjegyezni, hogy realizáltuk a kollekcióváltást, mérgesen félbeszakít, hogy ne nevessetek, egyáltalán nem érzem jól benne magam, csak meetingem lesz. Jó, ezzel hagytuk is a témát, mígnem az Oran egy 10 perc múlva oltári negy hahotázásba nem kezdett és közben mutogat a Bart zoknijára. Mindenki odanézett, és látjuk, hogy felemás zokni dukál az amúgy elegáns öltözethez: egy fehér teniszzokni, plusz egy barna. Azt gondoltuk, hogy biztos a nagy kapkodás az oka, mégnem újabb mérges megjegyzés: "jóvammá, hát nincs nekem két egyforma zoknim ..." - hmm, lehet ez is előnye a magasszárú túracipőknek ...
Egyébként gondolom, a meeting miatt a 18 óra helyett már 16.00kor lelépett Bart barátunk, és mivel nem volt mit csinálnom, megkérdeztem, hogy elkezdjem-e azt a melót, amit jövő hétre tervezett nekem. Mondta, hogy nehogy elkezdjem, mert 2 órára kár belekezdeni, amúgy is az vagy 3 napos meló még neki is, pedig ő már penge benne. Mondtam neki, hogy én simán megcsinálom 2 óra alatt, 6-ra végeznék is. Erre mindenki elkezdett nevetni rajtam, hogy a kisgyerek mit akar itt, pattog itt, azt se tudja, mit beszél. Azért még odavetettem neki, hogy akkor majd hétfő reggel meglátjuk, kinek lett igaza. A dolog érdekessége, hogy kész lettem a cuccal másfél óra alatt :)). Mutattam a Tomasznak, nem akarta elhinni. Őszintén kíváncsi vagyok, mit szólnak majd hozzá a hétfőn a többiek ...
Most leléptünk fotózni, majd hamarosan jelentkezünk a képekkel ...
