swordsexpress

Arról akartam beszámolni, hogy tegnap milyen szép napot tötöttünk Howth városkában, ami csak 25 percre található Dublintól, és gyönyörű tengerpartja van. De közben itt felgyorsultak a dolgok, és teljesen felkavartak. Ugyanis 2 órája közölte a landlord= tulaj, hogy akkor holnap fél 4kor itt vannak, adjuk le a kulcsot és ennyi. Holott pénteken abban állapodtunk meg, hogy maradhatunk hó végéig és ráérünk akkor költözni. Még jó, hogy közben már kifizettük a másikat, így van hova menni, de azért kicsit derült égből villámcsapásként ért minket. Gyorsan pakoltunk, aztán átvittük amit tudtunk, de még így is maradt jócskán cucc holnapra. És szegény spanyolék úgy szégyellik magukat, pedig ők nem tehetnek róla. Ja, és még legyünk hálásak a landlordnak, hogy visszaadja a foglalót. Nahát! Bahh.....Komolyan mondom, mi hülyék vagyunk. Mindkettőnknek van otthon lakás, erre mit itt költözünk albiból albiba. 

Ezt ábrázolja ez a kép is.

Eredetileg a "Vamos a la playa!" címet szerettem volna adni a mai blogomnak, mivel ma a tengerparton voltunk, de mivel Sanyi gyorsabb volt, és bepakolta ide ezt a képet, ez marad. Majd a beachről is mellékelünk képeket, nyugi, azok szebbek mint én:).
De haladjunk szépen sorjában! Mint ahogy arról már pletykás szerelmem is beszámolt, voltam tegnap megint egy állásinterjún. De ez még csak az egyik fejvadásznál volt, úgyhogy még kétes az ügy. Szerintem azért hívtak be, mert nagyon rámenős voltam. Ugyanis a múltheti jobfairen megismerkedtünk egy bantu négerrel, akit Josue Lunamának hívnak, és mellesleg a fent nem nevezett fejvadász cégnek dolgozik. Szóval már ott nagyon jófej módon viselkedett velünk, mondta, küldjem el a CVmet, amit meg is tettem még hétfőn, miután még telón is beszéltünk, mert felhívott, hogy küldjem el wordben is és majd jelentkezik. Hát, péntekig nem hallottam felőle, úgyhogy rácsörögtem már, mire kiderült, h elszórta valahogy, de ha van időm, délután ugorjak már be. Naná, hogy volt időm. Amint megérkeztem, belelökött német anyanyelű kolleginája karjaiba, aki beszélgetett velem vagy 5 percet, majd közölte, hogy látja, h mindent tudok, és tudja, milyen nehéz ez, szóval szerinte ha gyakorlok egy-két hét alatt újra formában leszek, de van-e kedvem kitölteni egy német tesztet, mert ha azon elérek 70%ot, mehetek a céghez. Hát, hogyne! Na, a teszt az egy erős középfokú nyelvvizsgával is felért. Volt benne szövegértés, nyelvtani feladatok, fogalmazás. Mindezt persze szótár nélkül. Hétfőre várom az eredményt. Közben Josue ki-beszaladgált a szobában, ahol ültem, újraírta a CVmet, meg ilyenek. Hogy miért? Mert, mint mondta, az általam készített CV-vel nem fogok melót találni. Merthogy az egy nyelvtanár CVje, és ha valaki meglátja, azt fogja hinni, h engem csak a tanári állások érdekelnek, abból meg nem sok van. Szóval írt nekem egy olyan szépet, hogy az állam leesett. Pedig nem hazudott, csak jobban eladta a dolgokat. De amúgy tényleg tök rendes volt. Lehet ebben az is közrejátszott, h a fekák szeretik a szőke hajamat?:) Na, remélem azért nem csak ez számít. Mindezek után "csak" másfél órát ültem a buszon, hogy hazaérjek, és itt volt a landlord, aki közölte, h visszaadja a depositunkat. Szóval a tegnapi egy tök jó nap volt.

Ma reggel elintéztük az új szállást, elég pöpec lesz. Utána útnak indultunk, csak azért, hogy a kedves olvasóközönség képeket lásson Swordsról. Íme néhány a kastélyról, meg a parkjáról, ahol tanultam a múltkor. Ja és a híres Cock Tavernről, ahol első éjjel találkoztunk Sanyi munkatársaival.

Az első a kocsma, a másik kettő a kastély. Ja, nálunk ma ilyen szép idő volt ám. Gondoltuk hát, elmegyünk valamelyik tengerparti helyre. Épp az orrunk előtt ment el a 33-as, ami itt nem az Avasra megy, hanem egy-két ilyen tengerparti településre. Szóval gondoltuk, nem sokára jön a másik. Aha! 1 óra 20 percet vártunk rá, a nap legszebb időszakában, délben! A végén elindultunk hazafelé, amikor épp szembejött, úgyhogy gyorsan felszálltunk rá. Egy nagyon szép kis helyen szálltunk le, a neve Skerries, egy tengerparti kisváros, ahol valami búcsú volt, vagy gyereknap, mert annyi Pókemberrel és Pillangókisasszonnyal találkoztunk, hogy az hihetetlen. Mivel már nagyon kellett pisilni, betértünk az első gyorsétterembe, és nehogy megszóljanak minket, vettünk két adag sültkrumplit. McDonald'sos sültkrumplihoz lévén szokva itt elég nagy meglepi ért minket, mondjuk nem negatív. Itt ugyanis rendes krumpliból sütik a sültkrumplit, és akkora adagot adnak h egy elég lett volna kettőnknek. Nem értettük, miért van dupla fala a zacskónak, aztán kiderült h mert ez olajosabb mindennél. Ja és itt tesznek rá ecetet. Még jó, hogy ezt olvastam valahol, úgyhogy még időben szóltunk, h mi azt kihagynánk. Amúgy nagyon finom volt. Meg sem bírtuk enni. Lesétáltunk a tengerpartra, és ott ettük meg. A napsütés ellenére én eléggé fáztam, 2 réteg ruha, plusz sál és széldzseki volt rajtam, de a helyi lakosok nyári ruhában nyomták, és úsztak is a tengerben. Sanyi próbálta elhitetni velem, meg magával is, hogy ő már aklimatizálódott, de egy idő után feladta, és felvette a széldzsekijét. Így üldögéltünk a napsütésben. Most mindkettőnk arca ég:). Íme néhány kép erről is.

Ez én vagyok. A háttérben egy fürdőző fiú sétálgat.:)

Itt Sanyi még azt bizonygatja, hogy nincs is hideg.

Sanyi csajozik.:)

Itt már rájött, hogy egy kicsit fázik.:)

Hát, ennyit részemről a mai napról képekben és szóban. Ja, még annyit, hogy nem tudom, meséltem-e már a helyi öltözködési szokásokról, de ma lejött két lány a tengerpartra melegítőnadrágban és csizmában, amit inkább irha mamusznak neveznék, mindehhez felvettek egy spagettipántos felsőt, majd úsztak egyet a kb 15 fokos vízben, visszavették a mackóalsót és a csimmát, plusz a spagettipántos felsőt, és úgy vizes hajjal hazabicajoztak. Hogy ezek miből vannak?

Szombat délelőtt van, és ragyogó napsütés. Ennek igazán örülök, mert végre el tudok menni fotózni egy kicsit. Na nem mintha a felhős időben nem lehetne, de így legalább mutat is valahogy ... :)

Egyébként ma felettébb jó kedvem van, és ehhez több dolog is hozzájárult. Először is, tegnap volt a tulaj és visszakapjuk az egész depozitot. Szó nélkül visszaadja, sőt még sajnál is minket. Cserébe itt hagyjuk a tv-t, meg a kanapét, ami már amúgy is itt volt, mikor jöttünk. Linda volt tegnap állásinterjún, eléggé kinyúlt a végére, de nagyon bizakodunk. Nah, majd biztos beszámol róla. Vagy nem, de ezt már rajta kérjétek számon :)

Úgy néz ki, hogy kedden költözünk az új albiba. Most reggel találkoztunk az új tulajjal. Nagyon szimpi a tag, meg olcsó a lakosztály, közel a melóhelyhez, CSALÁDI HÁZ virágos kerttel, meg minden, szóval igazán takaros. Fehér a ház, és piros az ajtaja, olyan Shrekbe illő kis plész az egész. Pár némettel, meg egy francia párral lakunk majd együtt. Be is mutatkoztunk mindenkinek. Nagyon aranyosak, bár a francia lányka eléggé visszahúzódó, kis művészléleknek tűnt. Ő instalálta, és tartja is karban a kiskertet, meg éppen valamit festett, vagy rajzolt, mikor ott voltunk. Egyébként mindenki asszem diplomás, mármint a munkájuk alapján gondolom, és nem tűntek annak a bulizós, kirúgjuk a ház oldalát típusnak. Elég jól felszerelt a házikó, de  azért amit csak lehet, meglovasítok az itteni háztartásból, a spanyoloknak már úgy sem kell alapon :)

Még röviden elmesélem, mi volt tegnap a melóhelyen. Az ebéd után arra lett mindenki figyelmes, hogy a Bart fehér ingben, öltönynadrágban, meg szép fényes fekete cipőben ül a gép előtt - egyébként túrabakancsban, és szakadt kínai pólóban nyomul -, és felettébb zavarban van, majd mikor próbáljuk megjegyezni, hogy realizáltuk a kollekcióváltást, mérgesen félbeszakít, hogy ne nevessetek, egyáltalán nem érzem jól benne magam, csak meetingem lesz. Jó, ezzel hagytuk is a témát, mígnem az Oran egy 10 perc múlva oltári negy hahotázásba nem kezdett és közben mutogat a Bart zoknijára. Mindenki odanézett, és látjuk, hogy felemás zokni dukál az amúgy elegáns öltözethez: egy fehér teniszzokni, plusz egy barna. Azt gondoltuk, hogy biztos a nagy kapkodás az oka, mégnem újabb mérges megjegyzés: "jóvammá, hát nincs nekem két egyforma zoknim ..." - hmm, lehet ez is előnye a magasszárú túracipőknek ...

Egyébként gondolom, a meeting miatt a 18 óra helyett már 16.00kor lelépett Bart barátunk, és mivel nem volt mit csinálnom, megkérdeztem, hogy elkezdjem-e azt a melót, amit jövő hétre tervezett nekem. Mondta, hogy nehogy elkezdjem, mert 2 órára kár belekezdeni, amúgy is az vagy 3 napos meló még neki is, pedig ő már penge benne. Mondtam neki, hogy én simán megcsinálom 2 óra alatt, 6-ra végeznék is. Erre mindenki elkezdett nevetni rajtam, hogy a kisgyerek mit akar itt, pattog itt, azt se tudja, mit beszél. Azért még odavetettem neki, hogy akkor majd hétfő reggel meglátjuk, kinek lett igaza. A dolog érdekessége, hogy kész lettem a cuccal másfél óra alatt :)). Mutattam a Tomasznak, nem akarta elhinni. Őszintén kíváncsi vagyok, mit szólnak majd hozzá a  hétfőn a többiek ...

Most leléptünk fotózni, majd hamarosan jelentkezünk a képekkel ...

Igen, ez tök komoly. Nem tudok ugyan képet mellékelni, mivel nem vittem magammal a gépet, de a jelenség tényleg létezik. Láttam már Dublinban is, de ki a fenének és hogyan jut eszébe pálmafát ültetni egy olyan országban ahogy az év 360 napján esik az eső, és a napot csak hírből ismerik? Na jó, a mai napra egy szavam sem lehet. Megismételte magát a szombati időjárás, úgyhogy kiültem a kastély melletti parkba németet tanulni. Ja, mert itt kastély is van ám. Igaz csak a kapuja, meg a négy tornya maradt meg, meg itt-ott a fal, de azért van. És ami a legmókásabb, miközben ott "magoltam", felhívtak az Adeccotól hogy leteszteljék mennyire tudok németül, pedig ugyanez a csaj, ugyanebben az ügyben már a múlt héten is keresett. És akkor nem tetszett neki a nyelvtudásom, mondjuk nekem sem, most pedig azt mondta, hogy tök jó. Szóval nem adom fel, bizakodok. Megtaláltam a helyi könyvtárat is. Kicsi, családias. Nincs tagsági díj! Csak egy igazolványt kell magaddal vinned, meg valamit amivel igazolod, hogy hol laksz, és kölcsönözhetsz. És vannak német tananyagaik is, meg 2 nyelvű könyvek, amiknek az egyik oldalán angolul, a másikon németül van ugyanaz leírva. Úgyhogy lehet ma már nem, de holnap tuti visszatérek, mert ma nem volt nálam semmi.

Holnap jön a landlord, azaz a tulaj. Remélem szépen visszaadja a 775 euro depozitunkat, igen jól láttok! Mivel tegnap mevettük hazafelé a repjegyet, és egy kicsit megcsappant a vagyonunk. De nem tehettünk mást, mert naprol napra emelkedik az ára, és nem 10-20 euroval. Szóva december 23.-án érkezünk! Ugye vártok már?:)

Ket eves amerikai kinttartozkodas utan ujra visszakerult Olaszorszagba Michelangelo hires David szobra.

Kénytelenek vagyunk, mivel ma reggel konkrétan ránk törték az ajtót. Az úgy volt, hogy épp hazajöttem a bevásárlásból, örvendeztem, hogy sikerült 8 euroból vennem egy német érettségire felkészítő könvet CDvel, amikor dörömböltek a bejárati ajtón, majd mire odaértem már bent is voltak. Nem kell megijedni, csak az ingatlanügynökségről jött a nő, de persze nem egyedül. Nagyon meg volt lepődve, hogy én mit keresek itt, hát még mikor Marcos is előkerült csodálkozó tekintettel. Mondta, hogy jött két potenciális lakóval, mert hogy ő úgy tudja, hogy mi költözünk, és a tulaj szólt nekik, hogy adják ki a lakást. Mondtuk, hogy ja költözünk, Marcosék jövő kedden, mi meg még ki tudja mikor, de azért talán ideszólhatott volna telefonon, mivel Veronica még ágyban volt. Mondjuk, ő általában délben kel, szóval nem volt már túl korán, ne de sebaj, akkor is milyen eljárás ez? Mondta, azért nem szólt, mert nincs meg neki a számunk. Nem baj, hogy a papíron, amin be kell jelentkezni egy albiba mind a 4ünk száma rajta van! Na mindegy. Mondta, hogy akkor fél óra múlva visszajönnek. Még jó, hogy rendben tartjuk a lakást, így jóformán csak az ágyat kellett megigazítani. Még 20 perc sem telt el, már itt voltak. Bejöttek, körülszaladták a lakást, és ennyi volt. A néni nem sok ingatlanügynöki vénával rendelkezett, mivel az egész abból állt, hogy ez a nagyobb szoba, ez a beépített fürdőszoba, ez a kisebbik szoba, ez a nappali a konyhával és ez a nagyobb fürdőszoba. De szó szerint. Szerintem ezekre maguktól is rájöttek. Amúgy nem akarom minősíteni lakójelöltéket, de a néninek idült alkoholista feje volt, a srác aki vele volt pedig akár egy avasi suttyó is lehetett volna. Nem tűntek túl lelkesnek, gondolom túl tiszta volt nekik.
Szóval ezért költözünk. Illetve ezért is. Egy házba, ami 5 perc séta Sanyi  munkahelyétől és remélem az enyémtől is. Van benne 5 szoba, mindegyikhez saját fürdőszoba, egy szép nagy konyha, egy kevésbé szép nappali, meg egy kis kert is. Igazi nemzetközi ház, rajtunk kívül lakik benne egy francia pár, egy osztrák, és egy német srác. Sanyi már ezzel a házzal álmodott. Neki különösen tetszik, a kert miatt. Mivel én életem nagy részét panelban töltöttem, nem viselt meg annyira az itteni betonrengeteg, de tény, hogy a másik ház sokkal barátságosabb.  Mondjuk, én is jobban szeretek a nagyszüleim teraszán üldögélni.Jaj Istenem, lesz-e még olyan?:(
Visszatérve a németes cuccra. Egyszerűen kénytelen vagyok felfrissíteni a tudásomat, mert itt mindenhová németül beszélő embereket keresnek. Nem csoda, amilyen gyér a felhozatal német tananyagból. Intermediate, azaz középszintű anyagok vannak, de olyanok, hogy otthon egy alapfokú nyelvvizsgán sem lehetne átmenni vele. Nekem meg mégiscsak van egy nyelvvizsgám! Úgyhogy vettem egy itteni emelszintű német nyelvvizsgára felkészítő gyakorló könyvet, CDvel. Tök jó, ma egész nap azt csináltam. Estére már zsongott az agyam. Mikor találkoztam Veronikával, azt sem tudtam hirtelen, milyen nyelven kell megszólalnom.:)
Sany(kám)! Kommentelnék én is a blogodhoz, mert reklomáltál, hogy még én se. Nekem tetszik amit írsz, szerintem te sokkal mókásabban fogalmazol, és ráadásul a dolgoknak mindig a másik oldalát nézed. Ez tök jó. Jól kiegészítjük egymást.:)
Kedves olvasók! Köszönjük a hozzászólásokat, nagyon örülünk neki. Így legalább tudjuk, hogy nem csak pusztába kiáltott szó mindez, hanem vannak érdeklődők. Folytassátok nyugodtan!

Ma borzaszto elmenyben volt reszem hajnalban. Arra ebredtem, hogy nagyon almos vagyok, es nagyon nagyon fajna a szervezetemnek, ha most fel kellene kelnem. Amugy is ugy erzem magam minden reggel, mint akit nagyon magasrol ejtettek ala, es ugy fektettek le aludni, mert olyan bena ez az agy. Na mind1, mar lehet, hogy nem sokaig kell aludni benne. Vegul Linda ugy dontott, szolidalitasbol felkel o is velem egyutt, mert kulonben elalszom, es csak delutan kelek fel ujra. Keszitett reggelit, uzsonnat, meg minden, szoval tok jo dolgom volt. Koszi ;) Vegul valahogy osszeszedtem magam, es elindultam a munkaba. Szep oszi nap, egyontetu szurkeseg az egen, es szemerkelo eso. Reggelente, mikor munkaba megyek, hallgatok egy politikai beszelgetos musort a radioban, hogy szokjam az ir akcentust. Persze mindenki visit az amerikai hitelvalsagtol, csupa izgalom az egesz. Egyedul talan a reklamokat elvezem benne ...

A munkahelyen mar sokkal erdekesebbek a dolgok. Altalaban mikor megerkezem (kb. 9 ora), meg senki sincs bent. Ilyenkor az a jo, hogy lehet partizan nyomtatasokat meg filmletolteseket vegbevinni, szoval ez a legertelmesebb resze a napnak. Kb fel 10kor kezdenek szalllinkozni az emberek. Ez azert jo, mert igy senki nem tudja, valojaban en hanykor is jottem, ez pedig azert jo, mert igy akar 1-2 oraval is hamarabb hazamehetek, ha nincs mit csinalni. Lehet, mar emlitettem, de van ingyen tej, tea, kave, asvanyviz korlatlanul. Viszont az asvanyviz annyira hideg, plusz legkondi, plusz ventillatorok mindenhol, hogy egy ket decis poharba 1.2 cm magasan forro vizet kell toltenem, hogy ighato legyen az egesz. Ezt mostanra fejlesztettem ki :) A hetkoznapok apro oromei ... :)

A hatekonysagom egyebkent 10-15 szazalekosra teheto, ez orakraa levetitve is majdnem megallja a helyet, ennek ellenere mindenki nagyon elegedett velem, es szerintem igy is sokszor heteket haladunk elore par ora alatt. Az Orannak sokat segitek, o az egyik munkatarsam (O nem lengyel, hanem oslakos, talan ezert is csipazom annyira :), o meg folyton halalkodik a fonoksegnek az ebednel, hogy mennyit segitek, es hogy azota milyen jol halad. Epp most jott, itt negyed 11 van, O ilyenkor szeret erkezni. Szoval mindenki boldog, en meg lavirozok, ahogy csak tudok.

Ha neha tehat van unalmas percem, akkor probalom hasznosan eltolteni. A kovetkezo nagy projekt az eletemben a Sun Certificated Java Programmer vizsga letetele lenne. Ez egy nemzetkozi programozo vizsga, es rossz nyelvek szerint eleg nehez. A tananyag hozza 800 oldal, meg is vettem otthon, de olyan nehez es nagy volt a konyv, hogy nem fert be a borondbe. Ugyohgy most 50 oldalaval nyomtatom ki reggelente, es tanulgatom ... Talan nem megcsinalhatatlan. Irjatok mar kommenteket, mert eddig csak Linda kapott :(

Csak el ne kiabáljam! Most voltunk háztűznézőben. Lehet meg tudjuk oldani ezt a depozit dolgot, és akkor jó lesz. Tegnap is voltunk megnézni egy házat, amibe persze teljesen beleszerettünk, és a tulajjal kellett volna együtt laknunk, aki egy 30 éves srác volt, tök szimpi. Csak hát neki elég sürgős lett volna, ami érthető, úgyhogy inkább nem akartunk bolondot csinálni belőle, és visszamondtuk. De nagyon kedves volt. Mondta, hogy adjam azért oda neki az önéletrajzomat, mert lehet a cégnél ahol dolgozik van valami állás. Hihetetlen! Otthon ki tenné ezt meg? Ez egyébként nagyon szimpatikus itt. Mindenki nagyon segítőkész, kedves és vidám. Hogy csinálják? Otthon ha nem veszel ki azonnal egy lakást ahogy megnézted, akkor kb leszúrnak a tekintetükkel, itt meg "No problem", és még bájosan el is csevegnek veled. Vagy csak velünk? Mert valahogy eddig mindenki akivel taliztunk azt mondta, h nagyon szimpatikusak vagyunk. Hiába, no!

Ez a kétségbeesett kérdés szövi át mindennapjainkat. Hű, de költői voltam. Szóval az van, hogy ugye spanyolék mennek. Ennek tükrében nekünk se nagyon éri meg 700 eurot fizetni egy szobáért, amit máshol már 500ért megkapunk, na jó max 600ért. De még nem tudjuk, visszakapjuk-e a depositot, ami több mint 1 havi lakbérünk. Úgyhogy most csak toporgunk egy helyben, mert ugyan voltunk már lakást is nézni, sőt találtunk is olyat ami megfelelne, addig nem léphetünk míg vagy mind a két szobát ki nem adjuk, vagy vissza nem kapjuk a depozitot. Hát ez van. Ha valakinek van valami okos ötlete, várom, mert ez kétségbeejtő. Még Sanyi is bepánikolt, pedig ez rá nem jellemző.

Hallom milyen rossz idő van otthon. Nyugtasson titeket a tény, hogy itt mindig ilyen van. Bár el tudom képzelni, mennyire kellemetlen lehetett amikor esett pár nap alatt 20-25 fokot a hőmérséklet. De kitartás! Mindjárt jön hozzátok a vén asszony aztán hozza magával a nyarat is:).

Linda folyton leeloőz, és én már nem tudok mit írni. Nem baj, én töltök fel pár fotót a mai napról, illetve tenék egy kiegészítést a vacsorához, miszerint az nem csak simán csirkemell volt, hanem paradicsommal díszített sajtos csirkemell.

Sajna tényleg lécelnek a spanyolok, sajna tényleg egy pakisztáni takarító házaspárral akarnak összeköltöztetni, de azért a dolog nem ilyen szörnyű. Először is, lehet, hogy egy nagyon menő kertes házba költözünk, ami mellesleg nem fog ennyibe kerülni, és nagyobb lesz, másodszor meg a spanyol lakótársaink (Marcos és Veronika, ha még ezt nem említettem volna) annyi ruhát és kacatot halmoztak fel az ittlétük során, hogy egy lottónyeremény áráért vinné haza nekik csak a légitársaság a repülőn. Jobb híján ránk ruháznak most egy csomó dolgot. Ma pl kaptam egy tök menő új kabátot, de még több karton ruha vár rám, parfüm, könyv, kozmetikumok, konyhai felszerelés, egy TV, kanapé, meg minden cucc, amit ingyen megkapunk. Szóval még jól is elsülhet a dolog. Nem mondom, hogy nem lesz kényelmetlen a költözködés, emg a bizonytalanság soha sem jó, de próbálom nézni mindennek a jó oldalát.

Visszatérve a mai városnézésre, először a Christ Curch-ról jön egy fotó:

A templom nagyon szép volt, és sok dolgot meg lehett nézni benne. Volt egy morbid is mondjuk ... Találtak az egyik orgonasípban az egyik felújításkor egy mumifikálódott patkányt meg egy macskát, amit ki is állítottak egy vitrinben. Eléggé bizarr látvány volt. Ami nem igazán tetszett, hogy fejenként 4 Euró volt a belépő, és a templom oldalában (brlülről) végig ilyen csecsebecsékt árultak a kulcstartótól a gumiceruzán át az ajándék kiszokniig. Szerintem túlzásba viszik picit, na de mind1.

A következő fotó a Guiniss múzeumban készült, épp a káderkedés szépségeit tanulányoztuk ...

Szóval ez egy csodálatos nap volt, szerintem. aztán hazaértünk, és kész. na hol is kezdjem? Szóval voltunk ma állásbörzén, én konkrétan tegnap is, de ma elkísértem Sanyit megint. Hát ő több eséllyel pályázik, mivel minden állás IT területen volt, ami nem, oda meg nem elég a tanári tapasztalat. Ahogy az egyik HRes srác mondta:"OK, biztos jól tudsz magyarázni." Hát ja, a tanárság csak ebből áll, na hagyjuk.
A mai nap már önmagában is csodálatos lett volna, mivel 7 ágra sütött. És nem csak 10 percig mint általában, hanem egyfolytában! Ki is használtuk ezt az alkalmat, és felültünk egy városnéző buszra. Két szintes nyitott fedelű busz volt, és fent ültünk, és még csak nem is fáztunk. Van kommentár is. A jegy egész napra jó, és bármelyik látnivalónál le és fel lehet szállni. Az első buszon gép mondta a kommentárt, hát az elég gagyi volt, utána a sofőr volt egyben az idegenvezető is, az tetszett. A végén pedig volt külön idegenvezető is, egy tündéri idős bácsi. Nagyon érthetően beszélt, és nagyon érdekeseket mondott. Pl, h ma Írországban, mármint Észak-Írországban és az Ír köztársaságban összesen 6 és fél millióan laknak, ebből kb 1.5 millió Dublinban. A lakosság 40%-a 25 éven aluli, és mivel az oktatás ingyenes, az emberek 80%a diplomás. Nem semmi! Mit is láttunk? Hát, túl sok mindent nem. Vagyis megnéztük a buszból, hogy hová fogunk még majd elmenni gyalog. Mert ennyi helyet egy nap alatt nem lehet bejárni. De voltunk egy templomban, ami már 1030 óta áll, nagyon szép volt, a neve Christ Church. Igazi gótikus remekmű. Mellette van a viking múzeum, oda majd legközelebb ugrunk be. Apropó, tudtátok, hogy Dublint a vikingek alapították? Aztán innen elmentünk a Guiness gyárba. Hááááát.... Múlt héten olvastam egy utibeszámolót valakitől, aki azt mondta a gyárról, hogy jó drágán eladják a semmit. Valahogy egyet értek vele. Na jó, nem annyira drága, mert 18 éven felüli diákoknak csak 11 euro a belépő és kislányos külsőnek köszönhetően én is azzal mentem be.:) De a hét emeletes múzeumot kb egy szinten is le lehetett volna tudni. Na jó, max kettőben. Az első szinten csak az alapanyagokat mutatjákbe. Egy kb 100 négyzetméteres teremben van egy nagy adag árpa, víz, élesztő, meg még vmi amire nem jöttem rá, hgoy mi. Valami növény, szerintem komló. A következő szinten filmvetítéskeretein belül a gyártási folyamatot mutatják be. aztán 5 emeleten kb semmit. De szó szerint. A végén az épület tetején kapsz egy "ingyen" pohár sört. Aki nem szereti, mint pl én, az kérhet mást is. Magának a helynek van egy hangulata. Én imádom a Poirot történeteket, ő Agatha Christie egyik főhőse, és némelyik regény helyszínéül pont el tudnám képzelni. De amúgy nem nagy szám. Az út végén azt is megtudtam, hol lehet minden este élő ír zenét hallgatni, a belváros szívében, úgyhogy legközelebb oda is bemegyünk.
Na és mi rontotta el a napomat, Hát az, hogy a kedves spanyolok bizony 23án elhúznak Délre, de szó szerint. Vissza sem jönnek. Szóval most hirdetjük a lakást. Csakhogy a kutyának sem kell ennyi pénzért. Mi sem vettük volna ki, ha nem arra gondoltunk volna, hogy így megspóroljuk a spanyol tanfolyam árát. na mindegy. Szóval még senki nem keresett lakás ügyben, erre ideállít a Marcos, hogy a szemben lévő lakásban kiadó a kisebbik szoba, de már két hónapja, és ott csak 550. szóval ha gondoljuk költözzünk át. Ja, az ottaniak pakisztániak, akik itt takarítanak. Hát nem is értem miért nem költözött még be senki. Úgyhogy most újra lakást keresünk. Erre vágytam. Na mindegy, most legalább el tudunk menni megnézni őket.
Na sebaj. De ma Sanyi főzött, és ennek örültem. Sült csirkemell volt krumplipürével. Hiába na, élni tudni kell.:)

Ma mar vegre van mit csinalni, bar meg latszik a munkak milyensegen, hogy megint en vagyok a legkisebb ..., en kapom az alja munkat. Viszont ezen hamar felul fogok kerekedni, mert ez igy nem tul elvezetes, es eddig minden a terv szerint halad ;) Ameg meg ilyen unalmas dolgokat kell csinalni, addig csak ovatosan haladok, nehogy ido elott kesz legyek, es kapjak egy ujabb hasonloan sok agykapacitast igenylo egertologatos baromsagot.

Munkaba menet reggel vettem egy csupor mezet, mert mar unom a cukor izet a kaveban, meg nem is tul egeszseges. Jah, vegtelenitett kave, tea, es asvanyviz kapacitas van a cegnel es ingyenes, ugyohgy vamolom rendesen a dolgokat. Ennek megfeleloen orankent ketszer minimum pisiszunet ... de a tatar nem hajt :)

Igazan nem tortenik semmi erdekes, ma nagyon durvan esik odakint, remelem elall, mire hazafele kell indulni. Ma fel mertem megint venni a telefont :) Foleg akkor szoktam, mikor kevesen vannak az irodaban, nehogy halljak, ahogy benazok. Amugy nem is benazok :) Talan. Mar a telefon kezelese is kesz muveszet, van rajta nagyon sok gomb, meg lampa, villog ossze vissza, 4-5 gomb a helyes sorrendben, es mar fogadod is a hivast. Persze telefonja mindenkinek van, igy reggel 9-tol este 6ig tokeletesen osszefuggo telefoncsorgest lehet hallani, mert valahol mindig szol. Ma el akartak vinni kocsival az bankba, hogy megcsinaltassam a bankkartyamat, de ugy zuhogott, hogy nem vallaltam a utazast. Majd valamelyik reggel kesobb jovok be dolgozni, es megcsinalom akkor. A bank ugy is csak 10kor nyit, addig meg ha kell, erovel is, de aludni fogok :) Egyebkent meglepoen jol birom a felkelest magamhoz kepest. Bar lehet idaig csak bemakoltam, hogy nem kestem el. Ahh, a makrol jut eszembe ... vegigneztem az osszes fiokom, megneztem, talalok e valamit, amibol makdaralot lehet csinalni. Sajna csak USB kabel van, de abbol 4 is :((

Megyek, fozok egy kavet ...

Bizony emberek, nagy dolog ez errefelé. Innentől kezdve tényleg része vagy az Ír társadalomnak, adnak neked bankkáryát, fizetnek utánad Tb-t meg ilyenek. És most már tényleg legálisan fogok munkát vállalni. Enélkül a szám nélkül nem lehet. Hát ez is megvan. Kicsit gördülékenyebb mint otthon. Kb 5 nap alatt meglett. Kár, hogy munkát nem találni ilyen könnyen. Illetve ez így nem igaz. Bolti eladó akár most rögtön lehetnék, csak én tehetek róla, hogy olyan nagyravágyó vagyok, hogy nem szeretnék az lenni. Ne értse félre senki, nem nézem le ezt a munkát sem, és ha szeptemberben nem sikerül másfajta állást találnom, akkor elvállalom az első eladói munkát, de úgy gondolom, mondjuk irodai környezetben kicsit nagyobb a fejlődési lehetőség. Majd meglátjuk. Tegnap voltam is egy ügynökségnél. Teljesen megleptek. Csak csajok dolgoznak ott, az a neve, hogy Office Angels. Egy kis iroda és csak irodai munkát közvetítenek ki. De hihetetlenek voltak. A múltkorában említett multinacionális munkaközvetítővel ellentétben egyből a kezembe nyomtak egy kb 6 oldalas kérdőívet, személyes adataimról, munkatapasztalatomról stb. Majd jött egy tüneményes ír lányka, aki csinált velem egy interjút hogy megtudják milyen munkát szeretnék, milyen készségim vannak stb. És tényleg érdekelte! Majd mikor jöttem el a kezembe nyomtak egy kis szatyrot, benne egy doboz angyal alakú csokival, plusz egy doboz Smarties-zal, és kaptam még egy lapot, amire az volt írva, hogy legyek én is smart, küldjek valakit hozzájuk, aki szintén munkát keres, és kapok egy 10 eurós vásárlási utalványt. Ja, és volt egy kis füzet is benne fontos tanácsokkal munkavállalóknak.  Az állam leesett. Mit mondjak, jó a marketingesük.:)
Azt még nem is meséltem, hogy valamelyik nap mákostésztára vágyott a kedves. A bökkenő csak az, hogy itt nincs. EU tagállamban nem lehet mákot kapni, vagy valami ilyesmi. De én felfedeztem a közelben egy lengyel közértet, ahol minden van ami nálunk otthon. Pl normális állagú tejfölt is lehet kapni,meg túrót. Tényleg, majd meg is nézem van-e Túró Rudi. Na szóval bebaktattam, és volt mák. Még nyelvi nehézségbe sem ütköztem, mert lengyelül is így van. Igen ám, de ez nem volt ledarálva, és egy országban, ahol nincs mák, daráló sincs. Kérdeztem az eladót, nincs-e darált, de ő csak lengyelül beszélt, szóval az általam beszélt 4 nyelvnek semmi hasznát nem vettem. Hazajöttem, megnézni a neten, hogy van lengyelül a darált mák, de semmi. Majd találtam egy email címet, egy magyar-lengyel tolmácsét, úgyhogy lehet lököttnek néztek, de írtam neki. Biztos jót nevetett rajtam, de azért válaszolt. Megtudtam, hogy azért nem találtam, mert ők a darált mákot nem ismerik. Ők először leforrázzák a mákot, majd húsdarálón(!) ledarálják. Hát ennyit a mákostésztáról.
Itthon kicsit feszült a helyzet. Említettem, hogy csődbe ment a légitársaság ahol a lakótársaink dolgoztak. Most nincs melójuk. A lány maradni akar, mert Spanyolországban szerinte télen nincs semmi munka, a srác viszont haza akar menni. Tegnap már ott jártunk, hogy feltették a nagy kérdést, melyik szobában szeretnénk lakni, mert akkor a másikat felteszik a netre hirdetni. Hát.... Az ő szobájuk szép nagy, a fürdőszobájuk viszont pici. A miénk pont fordítva. Szóval inkább az ő szobájukra szavazunk, de az az igazság, az lenne a legjobb ha nem mennének sehova. Tök jó lakótársak. Állandóan rend van meg tisztaság, tényleg vigyázunk rá mindannyian. Mi nem szeretnénk másokkal lakni. Most erről próbáljuk meggyőzni őket.
Na most megyek, tanulok egy kis németet meg spanyolt, mert pénteken állásbörze lesz több nyelvet beszélő emberek számára, aztán jól jönne valami végre.

Tudom, azt ígértem, hogy nem fogok minden nap írni, de ezt az élményt meg kell osztanom mindenkivel. Ma Dublinban 7 ágra sütött a nap, és kb 25 fok volt. Egy szál rövidujjúban lehetett sétálni. Nagyon élveztem. Mindeközben munka után kajtattam. Hát a M..P...R nevű munkaközvetítő iroda itt sem erőlteti meg magát. Még egy ilyen bandát. Elmentem a székhelyükre, ahol egy kb 60 éves néni nyitott ajtót, elvette az önéletrajzomat, megkérdezte milyen melót szeretnék, közölte, majd odarakja a multilinges asztalra a papírjaimat, és ennyi. Mellesleg azért állt az ajtóban, mert elromlott a kapucsengő, és macerás lenne leszaladozni. Na mindegy, ehhez nem fűzök túl nagy reményeket.
Ma reggel sokkoló hírt hallottunk. Csődbe ment az a légitársaság ahol a lakótársaink dolgoztak. Mind a ketten. Ugyanis két spanyol stewardesswl lakunk együtt, illetve egyikük steward, mert fiú, plusz pilóta is, csak nem engedték akként dolgozni, mert nem beszél elég jól angolul. Na mindegy. Bár szerintem hamar fognak munkát találni. Ugrott a beígért ingyen repjegy, pedig tudtak volna szerezni az összes spanyol nyaralóhelyre. De most hatalmas banzájt tartanak nálunk. Lenyúlták az utolsó járatokról a piákat, és itt a fél személyzet. Asszem ma nem nagyon fogunk aludni. Jó alkalom ez a spanyol gyakorlásra.Megyek is gyakorolni.:)

Linda már biztosan elmesélt egy csomó dolgot, hogy hol vagyuk, mit csinálunk és miért is vagyunk itt, de túl sokat ülne a gépem előtt, ha hagynám, hogy mindent ő írjon le ... :) úgyhogy most muszáj leszek egy kicsit belekontárkodni a művébe, akarom mondani a közös!! művünkbe.

Nos ez az egész Írország dolog úgy lett, hogy ez megint egy egyetemi ösztöndíj. Ezúttal nem tanulmányi, hanem szakmai gyakorlat, friss diplomásoknak szól, és némi keresettel is jár. Az egész úgy működik, hogy a "hegyeket rengető" fizetésem kb felét egy Európai Uniós alap állja, a másik felét pedig a kiszemelt cég, ahol elhelyeznek. A cég, ahol dolgozom, egy kb 10-12 fős vállalat, ami főleg használt autókat nyilvántartó weboldalakat üzemeltet. 4-en vagyunk az IT részlegen, két lengyel (Bart, Tomasz) egy ír srác, név szerint Oran és én. Még csak 5 napot dolgoztam, de úgy látom - és remélem -, tetszeni fog a dolog. Szakmailag nincsenek annyira a toppon, mint vártam - legalábbis a múlt héten elég sok gyorstalpaló oktatást tartottam a többieknek, bár remélem azért majd lesz lehetőségem fejlődni.

A cég kb 20 perc gyalog a lakástól, ahol lakunk. Az első két nap folyton eltévedtem, mert körforgalom körforgalom hátán, de ezt szó szerin értsétek. Kb 3-4et simán érintek reggelente. Az autók itt is a jobb oldalon mennek, mint Angliában, úgyhogy már párszor majdnem elcsapott egy kocsi, mert mindig eltévesztem, a körforgalmak esetén legalább is biztosan.

Néhány szót talán érdemel a megérkezésünk, ami egész pontosan augusztus 29-én este 11 órakor volt. A kapcsolattartóm, Tomasz még azóta is nyaral, de már akkor sem volt Dublinban, mikor mi megérkeztünk, ezért azt az utasítást kaptuk, hogy az egyik kollégáját (Bart-ot) hívjam, ha majd leszállunk a reptéren, és aludjunk a szobájában pár napot nyugodtan. Fel is hívtam Bartot, egyből mikor megjöttünk. A telefonban hangos kocsmazaj, majd meg is szakadt rögtön a vonnal. Visszahívott, elnézést kért, mondta, hogy ma ír nemzeti ünnep van (nevezetesen péntek :) ) ezért hívjunk egy taxit, és vitessük magunkat Swords főutcájára a megadott kocsma elé, ő ott majd beszáll, és hazanavigálja a taxist. Ez így is történt, 20 perc keringélés után a taxival a  főutcán, meg is találtuk a pubot. Nagyon takaros kis hely volt, csak nehéz volt felismerni, mert a cégérre erőteljesen rálógott a muskátli, és nem lehetett elolvasni. Bart segítségével hazaértünk az ideiglenes szállásra, kipakoltuk a cuccokat, és visszamentünk a bárba, hogy megismerkedjünk a leendő munkatársaimmal. Mindenki nagyon kedves volt, egyből a kezünkbe is adtak 1-1 korsó fekete Guiness-t. Meg kell hagyni nagyon jól esett. Kicsit kávé szerű íze van, de finom. Jah, a legjobb, a pubokban tényleg tilos a dohányzás, a levegő friss, és nem igaz az sem, hogy mindenki a kocsma előtt iszik, hogy cigizhessen, egyszerűen nem dohányzik senki ... és ez jóó!! :)

Ha jövő héten is annyit fogok unatkozni a melóhelyen, mint a múlt héten, akkor garantáltan jön hamarosana  folytatás. Addig is jó olvasgatást, és kommentálni ér!!!